Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés ... - a parasztság demokratikus érzelmű tömegeinek elárulásával vádolta, mert nevükben nyújtott kezet a „grófok, püspökök és gyárosok" képviselőinek. Ez a tény is azt bizonyítja, - fejtegette a cikkíró - hogy a fasizmus elleni harc vezetését nem szabad átengedni az ingadozó burzsoá elemeknek. „Ha a parasztság, vagy annak többsége magáévá tenné a körmendi jelszót, az azt jelenti, hogy a parasztság maga hajtja fejét a Habsburg-igába, a parasztság tömegei elvesznek a demokráciáért folyó harc számára, és reakció támaszává válnak." Friss véleménye tehát egyértelműen a Komintern-népfrontpolitika álláspontját fejezte ki, mely szerint a fasizmus elleni sikeres harc egyetlen záloga a munkásparaszt összefogás. Ezért ebben a harcban a munkásosztály és a parasztság nem lehet másodhegedűs, nem válhat a polgári ellenzék kiszolgáltatottjává. A külpolitikát illetően Friss síkraszállt a dunai népek békés, demokratikus alapokon nyugvó együttműködése mellett. A Körmenden meghirdetett restaurációs elképzelés viszont felerősítheti szomszédaink veszélyérzetét, ezzel háborúba sodorhatná Magyarországot. A szerző, tanulmánya további részében a fasizmus hazai társadalmi bázisát elemezte, foglalkozott a magyarországi demokratikus átalakulás kérdéseivel, majd áttért az MSZDP Körmenddel kapcsolatos álláspontjának bírálatára. A Népszava már idézett vezércikkére utalva ezt írta: „A Népszavának egyetlen tiltakozó szava sincs az ellen, hogy a körmendi összefogás a Habsburg-királyság visszaállításának jegyében jött létre." Kifogásolta, hogy a körmendi gyűlésen a munkásságról, a munkásság jogairól egy szó sem esett, pedig a munkásság, mint a dolgozók legöntudatosabb része hivatott vezetni a fasizmus elleni harcot. Hasonló hangvételű „osztályharcos" szemlélettel oktatta ki Peyert egy fentebb már idézett kijelentéséért: „... a királyság olyan forma, amely Magyarországon nagyon határozott tartalmat, osztálytartalmat jelent: elsősorban a nagybirtok és az egyházfők uralmának fenntartását és erősítését..." Heves kirohanást intézett Mónus Illés ellen is, aki azt merészelte állítani, hogy a nyilas demagógia elsősorban a polgári rendet veszélyezteti, ezért mindenkinek legszentebb kötelessége a polgári forradalmak által kivívott szabadságjogok védelme. Megrovásban részesült Friss részéről Fejtő Ferenc is azon állításáért, miszerint a népfront eszméje tipikusan botcsinálta elmélet. Tanulmánya végén Friss azzal zárta gondolatait, hogy míg a körmendi gyűlés résztvevői Hitlerrel szemben a restauráció megvalósíthatatlan alternatíváját állították, addig a kommunisták mint a demokrácia legelkötelezettebb hívei a demokratikus népköztársaság követelését szegezik szembe a fasiszta diktatúrával. III. A körmendi vágyak, és a történelmi realitások A polgári ellenzék Körmenden megrendezett diktatúraellenes demokráciáját a szélsőjobboldali veszély felismerése tette szükségessé. Az 1937-es esztendő hetei, hónapjai mind a belpolitikát, mind a nemzetközi helyzetet illetően a legtelje43 U. o. 89-90.0. 44 U. o. 94.0. 45 .. 150