Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

SAVARIA 22/1-1995 sebb bizonytalanságban teltek. Ez a kiszámíthatatlanság a nagy gazdasági válság kezdete óta tulajdonképpen az egész világra jellemző volt. : Hitler hatalomra jutása után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az öröknek hitt versailles-i békerendszer falain súlyos repedések támadnak, várható a nagyhatalmak közötti erőviszonyok alapos átrendeződése. A magyar uralkodó körök jelentős része gyorsan felismerte, hogy az áhított cél, a trianoni békerendszer súlyos igazságtalanságainak felszámolásához a náci vezértől várhat jelentős segítséget. A német-magyar kapcsolatok javítása gazdasági szempontból is prioritást élvezett, mert a felhalmozódott magyar mezőgazdasági termékeknek sürgősen piacot kellett találni. A magyar nagybirtok ezen a ponton került súlyos dilemma elé. A jó gazdasági lehetőségeket nem szalaszthatta el, de elsősorban az agrárius-legitimista körök a német-magyar politikai kapcsolatok szorosabbra fűzésétől viszont óvakodtak, mert királypárti-katolikus meggyőződésüket mélyen irritálta a náci rendszer politikai berendezkedése, durva vallásellenessége. A válság a magyar gazdasági és politikai életre is súlyos traumaként hatott, ezért mindenképpen egy erőskezű miniszterelnökre volt szükség. Gömbös Gyula a hozzá fűzött reményeket beváltotta, de az ország gazdasági és politikai stabilizálódása után már nem volt rá szükség. A hagyományos konzervatív-alkotmányvédő körök az eltávolítását tervezték. A miniszterelnök látványos megbuktatását váratlan halála akadályozta meg. Utódja a konzervatív körök jelöltje, Darányi Kálmán lett, aki egyfelől a polgári ellenzék, másfelől a nyilasok és a kormánypárt szélsőségesei, az ú. n. „Gömbös fiókák" között őrlődött. A Gömbös halálát követő egyéves miniszterelnökségének mérlegét az idézett cikkek bő terjedelemben értékelték. A polgári ellenzék körmendi gyűlését követően szinte elképzelhetetlen gyorsasággal peregtek az események. A Németország által 1938 márciusában erőszakosan megvalósított Anschluss alaposan beszűkítette a legitimisták mozgásterét. Magyarországon egyrészt pánikhangulat uralkodott, másrészt óriási mértékben megnőtt a nyilasok önbizalma. Horthy kormányzó rádióbeszédében próbálta .az ország közvéleményét megnyugtatni, mondván, hogy nem történt más, mint! nyugati határainkon egyik barátunkat felváltotta a másik. A legitimista vezér, Sigray azonban kétségbeesett hangvételű cikket jelentetett meg az Újság с liberális lap hasábjain: „Németország itt áll Hegyeshalomnál..." - de ekkor már túlzott optimizmussal hozzátette - „... nem leszünk soha Németország szolgái!" Az 1938-tól fokozatosan bevezetett faji törvények a politikai élet margójára szorították a liberális ellenzéket is, miközben hatalmas politikai nyomás nehezedett az MSZDP-re, és a szakszervezetekre. A Kisgazdapárt a teljes politikai bénultság állapotába került. A német segítséggél végrehajtott „országgyarapítás" szétszakította Trianon béklyóit, a magyar fegyverkezési program új munkahelyeket teremtett, a háborús konjunktúra következtében lakosság életszínvonala jelentős mértékben javult. Mindezen tényezők - látván a nyugati hatalmak defenzív, elvtelen külpolitikáját is - a magyar lakosság tekintélyes részének politikai áthangolódásához vezettek. L. Nagy Zsuzsa: I. ni. 74.o. 151