Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

S AVARI A 22/1 - 1995 kasok kiszorítását az ipari és kereskedelmi vállalatoktól s Tatarescu nagyváradi beszédében teljes megadást követelt a román nemzeti állam területére évszázadokon át bevándorolt kisebbségektől!" ° Rajniss meggyőződése, hogy hiába gyengült meg a kisantant, a nagyhatalmi erőviszonyok egyelőre kiszámíthatatlanok, ilyen helyzetben egy restaurációs kísérlet beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Végezetül így vonta meg a körmendi gyűlés mérlegét: „Most akarunk lépést váltani, barátokat cserélni, koronázásra készülni. Fojtogat bennünket a szociális nyomorúság, ezernyi elhanyagolt probléma riogat bennünket, nő a drágaság és az elégedetlenség, világnézeti viharok sötétlenek a látóhatáron... ebben az istenítéletes időben a körmendi politikusok azt üzenik a népnek, hogy feküdjön keresztbe orosz és német ellen s tetőzze be az alkotmányt a koronázással. Ennyit akarnak. Ennyit tudnak. Ennyire vágyakoznak... Isten védje és óvja szegény Magyarorszá.,»41 got! A körmendi gyűlésen elhangzottak az illegális kommunista párt figyelmét is felkeltették. Mint már szó volt róla, a Dolgozók Lapja - a kommunisták Prágában nyomtatott, itthon illegálisan terjesztett orgánuma is részletes elemzést közölt a körmendi demonstrációról. A tanulmány szerzője Friss István rögtön a bevezetőjében kiemelte, hogy a párt a két célkitűzés közül az elsővel, a nyilas veszély elleni erélyes fellépéssel maradéktalanul egyetért. A Habsburg-királyság restaurálásának jelszava viszont nem összekovácsolja, hanem megbontja a fasizmusellenes erőket. Friss helyzetértékelése szerint a fasiszta veszély az utóbbi időkben erőteljesen megríövekedett, Magyarország kapcsolatai a Berlin-Róma tengellyel egyre szorosabbá váltak. Darányi tehetetlen, mert nemcsak a nyilasok, hanem a kormánypárt jobbszárnya részéről is egyre keményebb nyomás nehezedett rá. Az uralkodó osztály megosztott, egyik része a szilárd német-olasz orientáció híve, míg ,,... világosabban ítélő tagjai aggodalommal látják, hogy ha a Berlin-Róma tengelynek sikerül Magyarországot teljesen magához láncolnia, akkor Magyarország a legközelebbi háborúban megint a vesztesek között lesz." Friss helyesen mutatott rá, hogy a körmendi gyűlés részvevői között azok az erők találhatók, amelyeket az utóbbi időben háttérbe szorítottak a politikában, a nagybirtokos arisztokrácia, a klérus, és a városi nagyrészt zsidó középburzsoázia. Ezek a rétegek félnek ugyan a nácik és magyar követőik egyház- és vallásellenes fellépésétől, de mit állítanak vele szembe? - tette fel a kérdést. Szerinte a nagybirtokos arisztokrácia, és a katolikus főpapság uralmát, amely a magyar nép számára elfogadhatatlan. Ezután - a „kurucos" hagyományokat követő sztálinista:történetírás szellemében - meglehetősen egyoldalú beállítással a Habsburgok sokévszázados, a magyar nemzet ellen elkövetett bűnlajstromának felsorolása következett. Teljesen nevetségesnek tartotta a restauráció híveinek azon állítását^ amely szerint az új berendezkedés szociális^ sőt demokratikus lesz. Friss, Eckhardt szerepének megítélésében - ha eltérő alapállásból is - azonos álláspontra helyezkedett Rajnissal. A kisgazda vezetőt - akárcsak a kommunista főideológus, Révai József Dolgozók Lapja 1937-1938. Szikra, Budapest 1955, 88.0. 149