Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

SAVARIA 22/1 -1995 formálnak a társadalom irányítására? - tette fel a szónoki kérdést Rassay, majd így válaszolt: „Ennek a csőcseléknek a tagjai soha még nem vágtak egy barázdát a magyar ugaron, soha nem néztek meg egy törvényjavaslatot és nem vágtak fel soha egy politikai munkát. Ezeknek egész műveltségük a Mein Kampf... Ezeknek senki sem elég keresztény, csak Ludendorff és Rosenberg ... vigyázzállásba merevednek, ha egy német agitátor keresztül utazik Magyarországon ... ingyen tanulmányútra menve, hódolattal borulnak le a porosz csizma előtt, amely ... keresztül akar gázolni az ezeréves Magyarországon."' A liberális vezető dörgedelmes kirohanásaiból nemcsak a németbérenc szélsőjobboldalnak, hanem a kormány „keresztény és nemzeti" politikájának is jutott: „De mi a keresztény politika? Talán az, hogy néhány falusi fuszerkereskedőnek összetört boltjából biztosítsanak szövetkezeti vezéreknek 80 000 pengős jövödelmet? ... Ugyanekkor a keresztény politika jegyében milliókat adnak a pártsajtónak?" 5. További felszólalók, pohárköszöntők A Rassay beszédét követő hosszantartó taps és éljenzés után Makray Lajos kereszténypárti képviselő emelkedett szólásra. Rövid beszédét a pápai enciklikák szociális tanításainak szellemében fogalmazta meg: „Mi nem vagyunk antikapitalisták, de látjuk a kapitalizmus eltévelyedését, nem akarunk palotákat lerombolni, csak a viskókat akarjuk megszüntetni." " Ezután még néhány rövid hozzászólás következett, majd a beszámolón résztvett politikusok Batthyány-Strattmann László hercegnél tettek tisztelgő látogatást. Egy órakor a demonstráció résztvevői, és a hallgatóság egy része a Koronaszálló nagytermében gyülekeztek, ahol először pohárköszöntők hangzottak el. Pallavicini György őrgróf - enyhén szólva túlzott optimizmussal - a restaurációs törekvések küszöbönálló sikeréről beszélt, mert - mint mondotta - a nagyhatalmaknak is érdeke, hogy a Duna völgyében végre rend legyen. Griger Miklós sötét, szomorú, veszedelmes időszaknak nevezte a Gömbös-korszakot. Szerinte a diktatórikus törekvések veszélye nem múlt el, mert a parancsuralmi rendszer fanatikusai új vezért keresnek, akinek a lábaihoz mély hódolattal borulhatnak le. Meggyőződése, hogy a diktatúra azért nem győzhetett az országban, mert akadtak a magyar közéletben olyan nagyformátumú politikusok, akik gátat tudtak emelni az ilyen irányú törekvések útjába. Elismerően szólt a restauráció igazságát hirdető Sigray tevékenységéről, a paraszttömegeket maga mögött tudó Eckhardtról, a politikai tudományok nagymesteréről, Rassayról. Sulyok Dezső „a politikai, dilettantizmus aranykoraként" jellemezte a Gömbös-korszakot, majd a hallgatóság óriási derültségétől kisérve hozzátette: „Olyan volt ez a korszak, hogy az ellenkezője sem volt igaz annak, amit mondottak." Hasonló megnyilvánulással fogadta a közönség a sárvári kerület országgyűlési képviselőjének, Huszár Mihálynak az 1935. évi terrorválasztásokat jellemző 21 Magyarság, 1937. október 12. 4.o. 22 U. o. 23 it U. о. Magyarország, 1937. október 12. 4.o. 143