Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

Timár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés ... megjegyzését: „Krisztus urunk csak három halottat támasztott föl, de a keszthelyi választási elnök háromszázat." Apponyi György, a volt vasvári képviselő a polgári ellenzék egységének szorosabbra fűzését sürgette. A gyűlésről szerzett tapasztalatait - szintén nagy tetszést aratva - így foglalta össze: „Mi az istennyilának nem vagyunk már együtt, amikor együtt vagyunk!" II. Lapvélemények a körmendi gyűlésen elhangzottakról A körmendi demonstráción elhangzott felszólalások alaposan felpezsdítették az eseménytelenségben amúgy sem senyvedő magyar belpolitikai élet vérkeringését. A napilapok természetesen nemcsak a felszólalások forgatókönyvszerű ismertetésére szorítkoztak, hanem a felvetett problémákat aprólékosan elemző vezércikkekben, kommentárokban irányították rá olvasóik figyelmét e nagy horderejűnek tartott belpolitikai eseményre. A józan hangvételű, nagy tekintélynek örvendő Pesti Napló „Alkotmányért, rendért" с vezércikkében a körmendi demonstráció értékelésével párhuzamosan mérleget készített a Darányi-kormány egyéves hivatali működéséről is. A cikk Sigrayt, Eckhardtot, Rassayt és Zichyt a magyar közélet kimagasló egyéniségének nevezte, akik tömegeket, tiszta eszméket, elismerésre méltó politikai kultúrát képviselnek. A lap a körmendi találkozó jelentőségét nem elsősorban a legitizmus kérdését érintő nyilatkozatokban látta, hanem abban a tényben, hogy a bel- és külpolitikai viharfellegek tornyosulása szoros szövetségre késztette az ellenzék fő reprezentánsait. A cikk Sigray személyét illetően kiemelte kiegyensúlyozottságát, józan, mérlegelő képességét, tárgyilagos óvatosságát, akitől mi sem áll távolabb, mint a felelőtlen kalandpolitika. Azt a politikát testesíti meg, amelyre Eckhardt is hivatkozott: végre kell hajtani a restaurációt, de semmiképpen sem az alkotmányos tényezők akarata ellenére. Áttérve a Darányi-kormány hivatalba lépésétől eltelt időszak értékelésére, a Pesti Napló a miniszterelnök és a kormányzat tevékenységét jellemezve mély csalódottságának adott hangot. A lap szerint a társadalom szélsőségektől mentes többsége azt remélte, hogy az ellenzéki pártok által felajánlott treuga dei adta lehetőségekkel okosan sáfárkodva a kormányfő egy platformra kerül a körmendi szónokokkal. A miniszterelnök nem tudott élni a kedvező alkalommal, lényegében saját pártja szélsőségeseinek rabjává vált, pedig támogatásáért az ellenzék vezérei nem óhajtották benyújtani a számlát, nem kívántak miniszteri tárcákat. Egyértelműen Darányi hibájaként róható fel az alkotmányossághoz hű erők összefogásának kudarca. A lap úgy vélte, ha a miniszterelnök bátran meri vállalni az ellenzék irányába történő nyitás gondolatát, akkor ebben a súlyos belés külpolitikai helyzetben óriási tömegbázis bizalmát élvezhetné. Mögötte állna „Eckhardt a paraszttömegekkel Rassay a liberalizmus táborával és a városi polgárság egyéb értékes rétegivei, Zichy az egyház, a történelmi osztályok és a mögéjük sorakozó tízezrekkel." Magyarság, 1937. október 12. 4.o. U.o. Pesti Napló, 1937. október 12. l.o. 144