Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

SAV ARIA 22/1 - J 995 lom fokozódó fegyverkezési szándékai iránt, mert „a nyugati demokrácia és elsősorban az angolszász fajok nagy gazdasági nyersanyageszközei olyan túlsúlyt jelentenek, amelyeket feltétlenül megnyugtató körülményeknek kell elkönyvelni."

3 Ami a távolabbi jövőt illeti, Sigray tehát feltétlenül jó jósnak bizonyult. Világosan átlátta mindazt, amire a második világháború időszakában a tengelyhatalmak „zseniális stratégái" nem voltak képesek, vagy amiről strucc módjára homokba dugva fejüket nem voltak hajlandók tudomást venni. Igaz, a közeljövőt illetően a chamberlaini „megbékélési" politikával ő sem számolhatott. Beszédében megfogalmazódott a későbbi Teleki-kormány külpolitikai stratégiája is, mely sajnos szintén kudarcra ítéltetett. Sigray ugyanis mondanivalójában nyíltan kifejezésre jutatta, retteg attól, hogy az ország a közeljövőben fegyveres konfliktusokba keveredik. Mégpedig azt mindenáron el kell kerülni, hogy „idő előtt és érdekeink ellenére háborúba sodródjunk." Beszéde második részében a világot feszítő szociális, társadalmi elégtelenségről szólt, amely tápot adhat a világ békéjét, a társadalmak nyugodt fejlődését veszélyeztető politikai szélsőségeknek. Ezek, mármint a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus világszerte erősödnek, noha a legsúlyosabb problémákra gyakorlatilag nem sikerült megfelelő gyógyírt találniuk. Ebből a gondolatmenetből vezette le az ő megoldási javaslatát, mely szerint a munkaadók és a munkavállalók eltérő érdekeiből eredő feszültségeket nem lehet különböző színezetű diktatúrák bevezetésével orvosolni, hanem figyelembe kell venni a pápai enciklikák közismert, de mindeddig nem követett útmutatásait: „Ezek az enciklikák lehetőséget adnak arra, hogy keresztény szellemben, a keresztény világnézet alapján, amely a kommunizmus legnagyobb ellensége és lényeges letörője is lesz, meg lehessen oldani Európa és a világ problémáit."

5 (Sigray itt elsősorban az 1931-ben XL Pius által kibocsátott Quadragesimo anno enciklikára utal, amely az érdekvédelem szempontjából a keresztény szakszervezeteket tartja leghatékonyabbaknak). A legitimista vezér a legnagyobb tetszést a magyar belpolitikai viszonyokat részletesen, mélyrehatóan elemző gondolatmenetével aratta. Élesen bírálta a nyílt választási rendszert, a választási küzdelmek időszaka alatt megnyilvánuló hatósági terrort, amelynek a legitimisták is sokszor szenvedő alanyai voltak. Sigray kijelentette, hogy nem hisz az úgynevezett reformkormányok ígéreteiben. Ezzel a megjegyzésével egyértelműen kinyilvánította a Gömbös nevével fémjelzett „új reformkorszak" teljes mértékű elutasítását. Szerinte a nép joggal tekint bizalmatlanul a parlamentre, mert a képviselők nem a választók igazi akarata révén, azaz a titkos választójog alapján kerültek a parlamentbe. A legaktuálisabb feladat ebből következően tehát az új választójogi törvény kidolgozása, amelynek munkálataiba az ellenzéket is be kell vonni, akár egy koncentrációs kormány létrehozásának formájában is. E témával kapcsolatos mondandóját a hallgatóság helyeslő tapsviharától kísérve így folytatta: „Ha pedig egy koncentrációs kormány nem volna lehetséges, akkor az egész polgári ellenzéknek össze kell állnia, hogy egy igazán becsületes 'и.о. 4 U.o. 5 Esti Kurír, 1937. okróber 12. 3.o. 137