Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

Timár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés ... választójogot hozzunk létre..." Igyekezett megnyugtatni azokat, akik a titkos választójog bevezetésétől a társadalmi rend felbomlását féltették „... nem félünk a titkos választójog behozatalától, mert tudjuk, hogy a királyi hatalom és a királyi tekintély olyan tényező, amely a legalkalmasabb arra, hogy ellensúlya legyen a felforgató elemeknek és a propagandának..." E gondolatmenethez kapcsolódva szólt a restauráció problémájának megoldásáról, amely biztosítani fogja „Magyarország nagyságát, boldogulását, a jólét és gazdaság helyreállítását." Befejezésül kijelentette: „.... kötelessége a mai magyar kormánynak keresni a módokat és eszközöket, hogy a ránk rakott béklyók lerázhatok legyenek, hogy szabadon rendelkezhessünk a trón betöltése fölött." 2. Eckhardt beszéde Sigray után Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezére lépett a szónoki emelvényre. Eckhardt politikai múltját ismerve, érthető, hogy a lapok óriási teret szenteltek a körmendi gyűlésen elhangzott mondandójának. Mint már utaltunk arra, a politikai közvélemény pártállásra való tekintet nélkül, egyáltalán az egész kisgazda részvételt is óriási meglepetésként könyvelte el. Erre minden alap meg is volt, hiszen Gömbös egykori szegedi harcostársa, később vele együtt a fajvédők egyik vezére, Eckhardt szinte két évtizeden keresztül az ú. n. szabad királyválasztók egyik prominens személyiségének számított. A kisgazda vezető kapcsolata a volt miniszterelnökkel egészen az 1935-ös választásokig csaknem felhőtlennek bizonyult. Viszonyuk éppen az említett időszakban romlott meg véglegesen, mert Gömbös egyezségüket nyíltan megszegve kíméletlen hatósági terrort foganatosíttatott a Kisgazdapárt választóival szemben. Ekkor ugyanis nemcsak a nyílt választást kísérő kisebb-nagyobb hatósági visszaélések történtek, hanem Endrődön például halálos áldozatokat is követelő csendőrsortúzzel „fékezték meg" a kisgazdapárti szavazókat. A lapok mielőtt még Eckhardt beszédét részletesen ismertették volna, a kisgazda vezető személyiségét szónoki stílusát vették bonckés alá. A Magyarság szerint a hűvösen tárgyilagos, racionális Sigrayval szemben Eckhardt stílusából mindvégig valamiféle szuggesztív biztonság és erő áradt, könnyen kontaktust tud teremteni a hallgatóságával. Nem a szó negatív értelmében vett „népszónok", de közönsége mindig megérzi, megérti azt, amit néhány másodperc múlva ki fog mondani. A Kisgazdapárt vezére felszólalása első mondataiban pártjának az államforma kérdésében elfoglalt álláspontját boncolgatta. Kifejtette, hogy az FKgP megalakulása pillanatától kezdve az alkotmányos monarchia talaján állott, mert „... ennek az országnak becsületes, stabil, állandó, megingathatatlan tekintéllyel rendelkező kormányzását csak az alkotmányos monarchia alapján .... tudom elképzelni." 7 . ' . Nemzeti Újság, 1937. október 12. 3.o. 8 U.o. Vasvármegye, 1937. október 12. 1-2.0. Magyarság, 1937. október 12. 3.o. 138