Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

ugyanolyan lelki indítékok vitték az embereket, mint Máriacellbe, csak ezt kisebb jelentőségűnek tartották, mivel kevesebb törődéssel, fáradsággal járt. Napjainkban messze földre eljutnak a búcsúsok. Rómába, Lourdesbe, Fatimába, némelyek a Szentföldre is. Ezek az utak azonban alig jelentenek búcsút, sem céljuk, sem kivitelezésük nem azonosak az előbb leírtakkal. Az alsóőri búcsúsok a második világháború után Pulára is átjártak. Együtt mentek a horvátokkal és a németekkel. „Úgy megpakoltuk magunkat, hogy majd megszakadtunk, de nemcsak magunknak vittük, akkor Magyarországon nagy ínség volt".

179 Helyi búcsú Az alsóőri katolikus templom védőszentje Szent Katalin. A templom napja - a község búcsúja - Katalin napkor van, november 25-én. Sokak szerint ez volt valamikor a legnagyobb ünnep. Az asszonyok meszeltek, takarítottak, sütöttek, főztek, hogy a meghívott vendégeket jól tarthassák. Napjainkra már csökkent a búcsú jelentősége, de a szomszédos falvakból még most is meghívják a rokonokat, barátokat, kit szóban, kit levélben. Azok, akik máshova mentek férjhez, vagy egyéb ok miatt elkerültek a községből, a búcsú napjára mind hazajöttek. Délelőtt szentséges misére gyülekeztek a templomban, utána körmeneten vettek részt, a templom körül. Az ebédet a vendégfogadó házánál költötték el, utána otthon borozgattak, beszélgettek, vagy elmentek a barátokhoz, illetve a kocsmába. A gyermekek a kocsma előtti bábos sátorokhoz igyekeztek. Ilyenkor a ríngrispirt is felállították. Voltak törökmézes, cukorkás árusok is. A fiatalok a tűzoltó egyesület által rendezett Katalin-bálba mentek. A lányt elvitte a legény ebbe a mulatságba, annál is inkább, mivel a következő napon életbelépő böjt miatt nem volt szabad bált rendezni Szilveszterig, az akkor szokásos szilveszteri dalárda bálig. Gazdasági növekedést és az időjárás viszontagságai ellen védelmet kérő alkalmak, fogadalmi ünnepek „Mivel a népi, illetőleg a tradicionális gondolkodás szerint a világ és az ember teremtmény, az Istentől függ, aki Ura mindennek, így kultusz illeti. ... Ez a kultusz primitív fokon mágikus kényszerítéssel, az egyházi gyakorlatban könyörgéssel, liturgikus szertartással, áldással és szentelménnyel jut kifejezésre".

180 A növények és az állatok növekedése, szaporodása a földműves ember megélhetésének alapja, ezért könyörgésükben, ájtatosságukban a gyermekeik-, szüleik-, testvéreik és rokonaik egészségének, testi-lelki épségének kérésén túl gazdasági növekedésért is esedeztek. Szent Márk napján búzaszentelési körmenettel vonulnak ki a határba. Alsóőrben a fehér képhez mentek a hívek a mindenkori búza határba. Az úton a Mindszentek lítániáját énekelték. Ott a plébános elmondta a négy evangéliumot a négy égtáj feíé. A hívők letérdelve hallgatták. Akkor egy-egy asszony búzát szedett, és a búzából gyakran koszorút fontak és feltűzték a zászlóra. ... Voltak, akik az imakönyvükbe is tettek néhány szál búzát, mikor elszáradt, elégették. A keresztjáró napokat pünkösd ünnepkörében, áldozócsütörtökön tartották. Reggelenként előbb misére mentek, utána összeállt a körmenet. Elöl a keresztet és a zászlókat vitték, utánuk a lányok mentek, a lányok mögött a legények, a fiatal házasok, végül az idős korú emberek. Az idősek után a plébános vonult, őt követték a lányok, a fiatal és az idős 91