Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

A búcsú járók többségükben lányok, asszonyok, de a vezetőjük mindig férfi. Indulás előtt részt vesznek a reggeli misén. Utána a pap a hozzátartozókkal együtt elkíséri őket a falu határáig, a Flórián kápolnáig. Útközben énekeltek, imádkoztak. Mivel a búcsúvezető előimádkozó is volt, nemcsak az utat ismerte, hanem a mondandó énekek és imádságok váltakozó rendjét is. „Imádkoztak a Rózsafüzért és mondták a Lorettói litániát".

171 Az útmenti kereszteknél, kápolnáknál kicsit megpihentek, imádkoztak, énekeltek. Hétfőn indultak, csütörtökön értek Máriacellbe. Éjszakánként olyan helyen aludtak, ahol széna volt. Mindig neveztek ki őrzőket, akik felváltva vigyáztak a többiekre. „Olyan - laza erkölcsű - lány, asszony soha nem ment a búcsúba".

172 A Nagyhegyhez érve következett az út nehezebbik része. Olyankor egymást segítették, megfogták a kezét annak, aki nagyon elfáradt. A templom bejáratánál köszöntötte a pap az alsóőrieket. „... mint minden más zarándok csoportot."

173 „Utána nekünk külön mise volt magyarul, még a magyar himnuszt is elénekeltük".

174 „... Az esti körmenetben ... az alsóőri lányok és legények magyar ruhába öltözve vitték Mária szobrát, a búcsús zászlót és a keresztet".

175 A búcsújárás indítékai: bűnbocsánat elnyerése, segítségkérés, fogadalomtétel, hálaadás. Bűneinek megbánása gyónás közben megvalósulhatott, áldozás közben a bűnbocsánat kegyelmét is átélhette a búcsújáró. Mária segítségét lelki és testi bajokban egyaránt kérték. Kinek milyen testi betegsége volt, olyan testrészt vásárolt a templom körüli sátrakban árult viasz offerekből, fejet, kezet, lábat, s buzgó imádságok között az oltárra tették, vagy elvitték a közeli forráshoz. „A viasztárgyak mára teljesen eltűntek a sátrakból, felajánlásuk megszűnt, helyettük gyertyákat vesznek, ajándékoznak és égetnek. - írja Barna Gábor".

175/a Az alsóőriek szerint azonban ma is ott vannak még a forrás közelében a viaszlábak, kezek, fejek, törzsek stb. Voltak, akik nem bíztak eléggé a maguk imáinak meghallgatásában. Zarándoklat előtt összehordtak a kéréseket, hogy imádkoztassanak értük! El is mondták, fel is írták és mind odaadták Máriacellben a karmelitáknak, az örök imádóknak. „...Mindenfélét vittünk nekik, kivéve a húst és a süteményt, mert azt nem ették meg". A meddő asszonyok gyermekáldásért könyörögtek Máriának, vagy valamely más szentnek. „Volt egy asszony, akinek mind a három gyermeke meghalt és nem született több. Akkor elment Máriacellbe és kérte Szent Antalt, hogy segítse... hogy legyen gyermeke ... egyúttal ugye ajánlott is fel egy összeget. ... Utána hat gyermeke lett. Akkor ezt gondolta, hogy most már azért kellene adni, hogy ne legyen több".

177 Voltak, akik hozzátartozóik bajára, betegségére kértek javulást, gyógyulást, s egyben fogadalmat tettek a kérés teljesülése esetére. Legtöbben mégis hálából tették meg a fáradságos utat, dicsőítve Istent és az égi hatalmakat. Megköszönték a segedelmet és további áldást kértek szeretteik és a maguk életére. Máriacellben mindenki vásárolt búcsúfiát, hogy az otthonmaradottak is részesüljenek a búcsú öröméből. Mire hazaértek, az otthoniak eléjük mentek a Flórián kápolnáig, virágcsokorral várták őket. Találkozáskor megcsókolták egymást. „Üdvözöl Mária!" mondták a búcsúsok az övéiknek, Utána égő gyertyával vonultak a templomba, ahol hálaadást tartottak. „Az 1960-as évektől kezdve az áldozócsütörtöki búcsún kívül sok alsóőri ellátogat Máriacellbe szeptember folyamán is, amikor a hagyományos celli zarándoklatokat tartják a különböző magyar emigránscsoportok."

178 A másik búcsújáróhely, amelyet az alsóőriek látogatni szoktak, Léka. Léka a 18. században vált búcsújáró hellyé. Lékára szemptember 8-án, Kisasszony napján mennek. Ide sokan elviszik gyermekeiket is, mert sokkal közelebb van. Az alsóőri és a pulyai búcsúsokat harangszó fogadta Lékán. Utána rövid ájtatosságot tartottak. A lékai búcsúba 90