Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

hogy szép, erős ágak álljanak rendelkezésre. Legtöbbnyire mogyoró-, nyír-, gyertyánágakat hoztak, „...az mind olyan terebélyes ágú volt."

164 A jelen század közepétől traktor hozta be a faluba az úrnapi zöld ágakat. Virágról, virágsziromról a lányok, asszonyok gondoskodtak. Korán reggel állították össze a sátrakat. A tartóágakat leásták a földbe. 1960 táján vasvázakat készíttettek a kováccsal, azóta sokkal könnyebb az úrnapi sátor összeállítása. A vázra felül, kétoldalt és hátul zöld gallyakból falat képeztek, amit az asszonyok kívül-belül megtűzdeltek virággal. A sátort az első világháború előtt kívül-belül behúzták fehér sifonnal, most már csak a belső síkokat vonják be. A sátorba kicsi oltárt állítottak. Az oltárra hímes terítő került, közepén szentképet és vázába tett virágokat helyeztek el. Amerre a körmenet elmenendő volt, zöld ágakkal és virágokkal díszítették az utcákat. Az ablakokban gyertya égett. - Azok az asszonyok, akik a körmenet által kijelölt út mentén laktak, siettek haza a miséről, hogy meggyújthassák a gyertyát. A gyertya mellett virágcsokor díszlett.

165 Az úrnapi körmenet szentséggel történt. „Voltak, akik a vasárnapi misét el-elhanyagolták, de az úrnapi körmenetre úgyis - bizonyosan - eljöttek."

166 Az úrnapi körmenet résztvevői hasonlóan álltak össze a feltámadásival. Abban különbözött ez a menet, hogy most az elsőáldozó kislányok -, akik két héttel előbb részesültek az áldozás kegyelmében fehér ruhában, fejükön koszorúval, virágszirmot hintettek az útra, valamint a sátrak földjére az oltáriszentség előtt. Az első világháború előtt még csak ministránsok szórták a virágot és nem kislányok. Nem is kerti virág volt a kosarakban, hanem vadvirág. „Az egész határt bejártuk azelőtt, hogy legyen elég virág, azután a kertekben annyi lett, hogy kitelt belőle az úrnapi körmenetre való is."

166/a Az úton végig szentséges énekeket énekeltek, mert ez az oltáriszentség napja. A körmenet befejezése után mindenki szedett a most már sátorfűnek nevezett zöld ágból, virágból és hazavitte. Otthon azután szentelmény gyanánt tartották (tartják) számon, amely megvéd a tűztől, a villámcsapástól és a betegségtől. Az előző évi sátorfüvet mindig elégették, „nehogy valaki lábbal tiporja."

167 A nap ünnepi jellege abban is kiábrázolódott, hogy minden asszony ünnepi ételt főzött. , Jézus szíve körmenetet csak a naccságos úr után idejött fiatal plébánosok tartották, Űrnapja után 10 napra. Ebben a körmenetben nem voltak tűzoltók és nem volt dalárda sem. Nem vittek zászlókat és nem szórtak virágot. Egy pár év alatt ki is múlt".

168 Búcsújárás A búcsú többféle fogalmat jelöl. Érthető alatta egy távoli templom, kolostor, vagy szenthely meglátogatása, a helybeli templom védőszentjének nevenapján sorra kerülő ünneplés szokásrendje, de ugyanakkor bűnbocsánatot is jelent. „Három helyen kellett Isten koporsójához menni, hogy búcsút nyerjünk" - fogalmazta meg Györe János. (Lásd előbb!) A burgenlandi magyar katolikusok - mind az alsóőriek, mind a pulyaiak - Máriacellbe, Lékára és némelyek Pulára jártak búcsúba. A fő búcsú járóhely Máriacell volt, a máriacelli búcsú ideje a pünkösdöt megelőző hét. „A magyarok máriacelli zarándoklatának okát a mai alsóőriek a kegyhely ősi magyar kapcsolataiban, Nagy Lajos király alapításaiban jelölik meg".

169 „A máriacelli búcsú nagyon híres. Az a magyarok találkozó helye. Ott mindenféle fájdalmas énekeket énekelnek, még a magyar himnuszt is eléneklik. ... Az egyházi zászlók mellett magyar zászlókat is viszünk. ... Az ember úgy örül, hogy mégis talál magyarokra".

170 89