Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

asszonyok ölben vitték vagy kézenfogták. Mostanában már gyerekkocsit is tolnak a menet szélső sorában. A körmenetben résztvevő felnőttek égő gyertyát tartottak a kezükben. Gyertya égett az ablakokban is, ahol a körmenet elhaladt. A plébános énekelte: „Föltámadott a Krisztusunk! A nép ráfelelte: Alleluja! Hála legyen az Istennek! Alleluja! Hogy az ember vigadozzon! Alleluja! A dalárda is énekelt, a nép arra is ráfelelt. Utána a cigányok elhúzták. „... Nem kellett azokat betanítani rá, mert azoknak jó hallásuk volt, meg tudták jegyezni".

158 A plébános intett a minisztránsoknak - azok mindegyre tekingettek - nézegettek hátrafelé -, hogy csengessenek, és akkor abbahagyták az éneklést, mert áldást osztott a pap. A nép letérdelt, míg az áldást vette. Utána továbbmentek. Az útra - a falun végigvezető országútra - kiérve a körmenettel előbb keletre mentek, utána a Mária szobortól fenek - északra - lenek - délre -, visszafelé nyugat irányába haladtak. Mikor a templomhoz visszaértek, azt énekelték: „Örülj, örvendj fényes szűz!..." Azután a plébános még egyszer megáldotta a térdreboruit népet. Alsóőrben az első világháborúig szokásban volt, hogy húsvét szombatján, a feltámadási körmenet után örömtüzeket gyújtottak a határban. Legények és leányok hordták össze, amit réginek, ócskának ítéltek, de voltak közöttük gyermekek is, néhol már az öregek is kimentek. A gyerepek seprűt vittek ki, meggyújtották, és mikor jól égett, meghajtották, utána jól eldobták, amilyen messzire csak tudták. Nem énekeltek, nem is nagyon beszéltek, csak nézték a tüzet. Húsvét első napjának kismiséje után megáldotta a plébános az eléje felvitt ételt. De nem mindenki vitte fel a templomba, volt, aki kitette a kapuzábé - a kapu tartóoszlopa tetejére, körüljárta, körülimádkozta. „Mivel a pápa olyankor megáldja az egész világot, így a kitett ételt is éri az áldás - nagyanyám így tartotta."

159 Húsvét reggelén újra megszólaltak az ágyúk, hogy köszöntsék az ünnep első napját. Húsvét első napjának délelőttjén - karácsonyihoz hasonlóan - szentséges mise van. Alsóőrben ugyanúgy történik a plébános templomba-, illetve hazafelé történő zenés kísérete, mint karácsonykor. Az ünnep szigorúsága azonban egy kissé enyhébb. Ennek a napnak a délutánján a fiatal legények tojást vágtak. A

II. világháborúig volí szokásban ez a játék. Egyik változat szerint letettek egy főtt tojást a földre. Lábfejjel körbe kimérték a távolságot, ahonnan vágni lehetett. A vágó igyekezett úgy belevágni a garast a tojásba, hogy megálljon benne. Ha nem sikerült, elvesztette a pénzt, ha betalált, megnyerte az ottlevőt a tojással együtt. A másik változat szerint összeszorított ujjai közé fogta gazdája a főtt tojást, mozdulnia nem volt szabad. A távolságot most is lábfejjel mérték ki. A vágó ebben az esetben is igyekezett a tojásba úgy belevágni a garasát, hogy megálljon. Ha sikerült, a vágóé lett a tojás, ha nem, a tojástartóé lett a pénz. „A tojástartó kezét nagyon elgyötörte a sok vágás, sokáig fájt". Délután rokonlátogatóba mentek. A keresztanyák pirostojást, cukrot, csokoládét vittek keresztgyermekeiknek, amíg azok kicsinyek voltak. Iskolás korukban már inkább pénzt kaptak. Megemlítendő, hogy a sok helyütt gyakorlatban lévő húsvétmásodnapi locsolkodás, ismeretlen Burgenlandban. 87