Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

ha biztos volt benne, hogy elfogadják, mert azt visszavinni nem lehet. Azután, ha nagyon a végét járta a beteg, fel is adta a pap az utolsó kenetet. „Most halál után is feladják, amíg meleg".

125 „A halott ki nyújtóztattatván szokott halotti öltözetbe a' ház középre koporsóba helyezheztettetik".

126 „Az asszonyokat abban a ruhában temették el, amiben esküdött".

127 A halottal virrasztani szoktak. „Az Atyafiak, szomszédok megjelennek, a' halotti Énekekbül egy-két verset énekelnek, - a' meg keseredetteket vigasztallyák; - Azok, a' kiket a halál legjobban megsértett, u.m. a' Szülék, Magzatok, Özvegyek a' koporsóra vagy a halottnak a hideg testére borulnak; - majd föl kelvén és a' halottat körül kerülgetvén keserves és bizonyos siralmas hangokra intézett jaj gátasok között zokogja el a' meg holtnak életét, jóságát, cselekedeteit, és végre halálos körülményeinek állásait..."

128 „Régente kenyérrel, meg borral kínálták a virrasztókat".

129 A temetés körüli teendőket a rokonságból kiválasztott halottas ember végezte, ő adta tovább a hírt, kérte fel a halottvivőket, ásatta meg a sírt a község sírásójával. A Rózsafüzér társulati tagokat a templomból búcsúztatták. A koporsóját égő gyertyát tartó lányok állták körül. Hogy ha legény, vagy eladó lány halt meg, megülték a lakodalmát. A tűzoltók meghívták a falubeli fiatalokat. A lányok előző napon befonták a hajukat, a temetés napján kibontották és úgy göndör lett. Átkötötték egy szalaggal, és belefűztek egy szál virágot. Az idősebb lányok nem bontották ki a hajukat, de virágot ők is tűztek bele. A legények sötét öltönyt vettek fel, a lányok az ő mellükre is tűztek virágot. A lányok fehér blúzba és fekete szoknyába öltöztek. A fiatal halottnak négyágú koronát fontak rozmaringból. Fehér virágokkal tűzték tele, és fehér szalagokat fontak - és kötöttek rá. A temetés előtt a halottas ember másodmagával ment a plébánosért. Mikor elindultak, megkondult a harang. A házhoz érve együtt találták az egész gyászoló sereget. A falubeliek közül sokan mentek a végtisztességadásra. Az alsóőriek szerint „...az ember jót tesz, ha temetésre megy, mert imádkozik a halottért."

130 „Az első háború előtt, a magyar világba még letérdeltek az udvaron, a koporsó két oldalán".

131 A koporsót legények vitték ki a temetőbe. Mellettük haladtak váltótársaik, és a kibontott hajú lányok. A koronát a koporsó előtt vitték a temetési menetben. A temetőben a sírba leengedett koporsóra mindenki bedobta a virágot. A korona a sír tetejére került. „A kisérő Nép az eltemetés után egy biztos által megszólíttatik és a' Siralomházhoz kevés mulattságra meghivattatik, a melly mulató gyülekezetnek főképpen az a czéjja hogy a' meg keseredett szívű atyafiak felejtkezésbe hozattassanak, vigasztaltassanak. A fiatal halott temetése után a kocsmában ülték meg a halotti tort. Egyikben a fiatalok voltak, másikban a zenészek, harmadikban a család és a rokonság. A fiatalok valamikor táncoltak is a virrasztóban".

132 Általános hiedelem a burgenlandi magyarok körében, hogy akit utoljára temetnek, annak őrt kell állni a temetőkapuban, amíg fel nem váltják. „Na, most ez a héthónapos kislány hat meg, most ennek miilen - milyen - sokáig köll ott áni, abba a hidegbe, ott állani, mig valaki jön utána, hogy meghal. Ha valaki meghal, akkor mehet pihenőre".

133 A közeli halottat egy évig gyászolják, a nők feketében járnak. Ezalatt nem mennek táncolni, sem zajos helyre. A házasfelét mindenki meggyászolja. El is várják tőle. Az én apám korán meghalt és egy asszony azt mondta anyámnak: „Ne fésüld meg a hajad, csak kösd be kendővel, nehogy elfelejtsd az uradat".

134 A halottak kísértéseiről, a hazajáró halottról sokféle történet jár szájról-szájra. Az általános vélekedés szerint az a halott jár haza, akinek elvégezetlen dolga maradt a földön, vagy nem teljesítették az utolsó kívánságát. 81