Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

Vannak azonban erre a térségre különösen jellemző kísértethistóriák, ezeknek a kaszáló és a szántóföld határát megsértők halál utáni bolyongásai a tárgyuk. Gaál Károly szavaival! „...Kevés volt a föld, sok az éhes száj, legnagyobb bűnnek a föld, vagy az arról történő lopást tekintették".

135 A községi bíráskodásnak legfontosabb teendői között már 1792-ben is azokat a felderítendő ügyeket sorolják fel, amelyek „...szomszédok közötti erőszakoskodásról szólnak, ti. mikor valamelyik rétjéből némely részecske elkaszáltatik, vagy a szántóföldből egy darabocska elszántatik."

136 Már pedig „...Ha valaki a szomszéd földben valami kárt okoz, vagy abból egy darabot elszánt és nem adja vissza, mert meghal, lelke bolyong, addig, míg valaki megszólítja".

137 A halál utáni feltámadásban sokan hisznek Alsóőrben. Egy indulatos megfogalmazás szerint: „Ha az Isten nem támasztja fel a lölkünket a túlvilágon, akkor a mi életünk nem ér semmit - akkor olyanok vagyunk, mint az állatok".

138 Arra a kérdésre, hogy milyennek képzelik el a másvilágot a szegénysorsúak azt válaszolják: „...hogy különbség nem lesz az biztos!"

139 Mintha a gazdagabbak felsőbbrendűsége miatt érzett megszégyenülésük lenne a legmegalázóbb. „Volt egy asszony, akinek meghalt a fia és nem talált nyugodalmat. ... Mindig sírt. ... Egyszert azt álmodta, hogy menjen el a kúthoz, ott meglátja, mi lett volna a fiával, ha életben marad. ... És ott a kútnál valami levélben olvashatta, hogy milyen sors várt volna rá, ... még börtönbe is került volna, ... és akkor megnyugodott az az asszony. Ezt az én anyám akkor mondta, amikor még kislány voltam".

140 Ünnepi szokások A keresztény egyház időszakos ünnepei Jézus Krisztus életének kiemelkedő eseményeire épülnek. „A legszebb ünnep a karácsony, a Krisztus születése, abból van a mi hitünk". (Alsóőri gyűjtés). A Jézus születésének megünneplése karácsonykor történik. Ennek jelentősége abban is megmutatkozik, hogy már előtte négy héttel készülődnek rá. Adventnek, vagy kisbőjtnek nevezik azt az időszakot, amely a várakozás mellett önmegtartóztatással is jár. Nemcsak a zsíros ételekre vonatkozik a böjt, hanem a mulatozásokra, zajos vigalmakra is. Az adventi hajnalokon rorátéra, hajnali misére jártak, „...olan - olyan - sár volt, hogy majdnem a csizma szárán bement, de azért elmentek... Azután odahaza a Rózsafűzért imádkoztak, ... ha nem volt füzér az ujjainkon olvastuk - számolták - az imádságot. Öregapám azt mondta, hogy kivirágzik az ujjunk köze, ha rajta olvassuk meg az elmondott imákat."

141 (lásd előbb.) Sokak szerint boszorkányjárta idő volt az Advent, „mert mikor az Isten született nagyon talpon állt az ördög."

142 Ebben az időszakban némely napokat különösen fontosnak tartottak a köszöntésre, varázslásra. Alsóőrben Katalin napján hajtatták a gyümölcsfa ágát, s ha kihajtott karácsonyra, jó termés előjelének tekintették. Katalin nap bált rendezett a tűzoltó egyesület, utána nem báloztak Szilveszterig. Középpulyán Borbála napján cseresznyevesszőt hajtattak, ha karácsonyra kivirágzott lakodalmat jósoltak a következő évben a férjhezmenendő lánynak. Az iskolás gyermekek köszönteni jártak ezen a napon. Hónuk alatt egy-egy csomó szalmával köszöntöttek be, utána rákezdtek: 82