Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)
Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland
felől. Mikor felállt még a kezemet is megcsókolta". Utána ment a násznép a lányos házhoz. „Mikor a násznép a lovagok vezérlete alatt a menny asszonyi ház elé nyomul- írták 1818-ban - a zengő szerszámok elnémulnak ... az egyik násznagy köszönti a sereget. ...kéri, hogy ha Isten Eő Felségének úgy tettzett, és kegyelmetek a' Menny asszonyt el készítette, adja ki. ... Eőtet. ...erre vallás ágazataiból harántékos kérdéseket tesznek". Utána bevonulnak. 118 Mikor eljött az esküvőre való indulás ideje egy násznagy a menyasszony személyében felszólal... „Kedves édes Atyám Uram, s kedves édes Anyám Asszony! ... Köszönöm a rólam való gondoskodástokat. Én titeket elhagylak, mert a Fölséges Istennek és az szívemnek tettzett. ... Az Ég Ura fizesse meg a ti szülői jóságtokat". 119 „Mielőtt kiléptek volna az küszöbön, térdreestek, megfogták egymás kezét, úgy kérték az áldást a lány szüleitől. Akkor a szülők belenyúltak a szenteltvíz tartóba és megszentelték őket. Közben az apa rájuk adta az áldást. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében". Ezalatt a kezüket rátették a fiatalok fejére, mind a kettőt, mind a kettőére. „Akkor mindenki sírt." Az alsóőri és a középpulyai lakodalomba mindenki hivatásos - hivatalos - volt. Ez úgy értelmezendő, hogy aki a házhoz ment, illetve akivel találkoztak, mindenkit megkínáltak itallal, kaláccsal, süteménnyel. Halál, temetés „A halálra készülni kell!" - intenek az idős korú katolikus emberek Burgenlandban. Az imádságokat vizsgálva jól kiábrázolódik előttünk, hogy naponta több alkalommal foglalkoztak a halál gondolatával. „Nekem gyermekkoromtól mindennap el kellett mondani ezt az imádságot,... immág - immár - én is megtanítottam az unokáimnak is". 120 „Ó boldogságos Szűz Mária, Megváltónknak Szent Anyja. Kinek anyai karjaidba én teljes bizvást vetem magamat. Légy oltalmam és menedékem minden nehéz körülményben. Vigaszom a nyomorban és szükségemben. Erősségem a szomorú napok és keservek közepette. És kérd ki számomra azon malasztot, hogy az élet terhes útját jól megfussam. Védj és harcolj mellettem a kísértésben! És ne hagyj el azon borzasztó pillanatban, midőn az örökkévalóságba költözöm át. Te vezess ki az életből! Kisérj át Fiadhoz, bírómhoz. Esedezzél nála számomra irgalmat és kegyelmet. Ámen." A szomszédokért is sokszor el kellett imádkozni, úgy szerették. 121 Vannak, akik úgy tartják, hogy ha valaki nem gyónt, nem áldozott az csak a purgatóriumba kerülhet. Akkor aki az Úr angyalát elimádkozza a purgatóriumbeli lelkekért, külön a magunkéiért, a szüleinkért és a jóakaróinkért, még az ellenségeinkért is. Sokan böjtölnek a jó halálért, illetve azért, nehogy az oltári szentség felvétele nélkül múljanak ki a világból. Akadt olyan asszony, aki megálmodta az ura halálát. „Mikor a szomszédasszony férje nagyon beteg volt, .. .ezt elmondta, hogy két kis angyal koronát tett az ura fejére. Akkor ő tudta, hogy hamar meg fog halni és úgy is lett". 122 Egy Középpulyáról származott Alsóőrben lakó asszonyt a sógornője és gyermekei figyelmeztették, hogy gondoljon a halálra. „...Hát azt hiszitek, hogy én úgy megyek innen el, mint lány a táncbúi - vagyis feltételezitek, hogy nem készülök a másvilági életre". 123 „Aki megérett a halálra, annak menni kell! ... csak ha fiatal hal meg, azt nehéz túlélni". 124 De ilyen esetben is rászóltak azokra, akik nagyon sírtak, hogy „...hagyni kell Jézus nevében meghalni!" Ha a plébános tudomást szerzett egy súlyos betegről, elment hozzá, ... elbeszélgetett vele, kikérdezte mindenfelől úgy, hogy akár meg is áldoztathatja..., de csak akkor vitte magával az ostyát, 80
