Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)
Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland
tásra, Szigeten háromszor. A XIX. század folyamán többször módosult, a XX. századra hatszor szolgáltatták ki évente: karácsonykor, böj'tkor, nagypénteken, húsvétkor, pünkösdkor, új kenyérkor és újborkor. Amíg a konfírmandusok vizsgája nagypénteken volt, addig a fiatalok húsvétkor éltek a szent jegyekkel. Miután áldozócsütörtökre tették, pünkösdkor vették fel először. Azokon a napokon a felnőttek nem igen keveredtek közéjük. Az öregek leginkább böjtkor és nagypénteken vettek úrvacsorát. Felsőőr artikuláris hely volt, ezért különös jelentőséggel bírt a sakramentumok kiszolgáltatására. „Egész Vas megyéből idejártak a népek". 236 Úrvacsora-osztás napján ünnepélyesebb volt a templomba való készülődés. Ilyenkor mindenki éhgyomorral ment a templomba, akadtak olyanok, akik családtagjaiktól bocsánatot kértek ilyenkor. „Az én anyósom mindig odaállt elém, és megkövetett ha Úrvacsorát akart venni, pedig harminc évvel idősebb volt nálam". Emlékezett könnyezve egy 65 éves felsőőri asszony. 237 Prédikáció után került sor az úrvacsoraosztásra. A padsorokból az egyházfi irányításával járultak az Úr asztala elé, előbb a férfiak, azután a nők. Szigeten és Felsőőrben gyakran ki kellett menni a lelkészeknek gyóntatni - úrvacsorát kiszolgáltatni - a magányos házakhoz. Előfordult, hogy akinek nem volt ruhája, inkább elment a közellakó idős házaspárhoz, minthogy a templomba ment volna. Úrvacsoravétel után mindenki jobban érezte magát. „Én úgy éreztem magam, mintha egy nagy követ lehengerítettek volna a szívemről, mintha minden bűnöm megbocsátottak volna." mondják Felsőőrben. 238 Egy szigeti evangélikus ember hitvallása szerint: „Mikor Úrvacsorát vesz az ember úgy érzi, hogy megújult a lelkiismerete, mint egy újszülött, úgy érzi magát az ember. ... Az az érzés egy ideig megvan,... frissen érzi magát az ember,... más érzelme van". 239 Egy 86 éves szigeti evangélikus ember miután hivalkodva beszélt ateizmusáról, megjegyezte: „Nem sok esztendeje, hogy utoljára gyóntam, most még jövőre mégis meggyónok". 240 Az emberi élet eseményei a templomban (szimbolikus istentiszteletek) Az élet kiemelkedő állomásainak alkalmai a keresztelő, az avatás, az esküvő és a temetés. A Dedet - a csecsemőt - 2-3 hetes korában keresztelték, nehogy pogányul meghaljon. Szigeten az evangélikus bába meg is keresztelhette a gyengének talált újszülöttet, hogy be ne következhessen annak pogány módra történő halála, de a református bába ezt nem tehette. 241 A keresztelést mindenütt a bába irányította, amint erre esküje is kötelezte, minthogy az egyház szolgálatában állt. Az újszülöttet 2-3 hetes korában keresztelték. A felsőőri bába esküje: „Én Böcsör Mária, a felsőőri Reformata Ecclésia bábájának választtattam,... esküszöm az élő Istenre, hogy hivatásomat éjjel és nappal folytatom. A gyermekek születésekor tisztakezű leszek, ... a keresztelésekről és az egyházkelésekről a lelkésznek jelentést teszek". 241/a A keresztelőt vasárnap, vagy ünnepnap tartják. A bába a keresztelőre felkeresi a gyermeket és a komaasszonyokat, az eskütétel alatt mellettük áll, és a feltett kérdésekre ő is felel. A lelkipásztor imája után a gyülekezet felállva együtt énekel az újszülöttért. „Óh örök Isten, ki atyánk vagy nékünk, lm leborulva, esedezve kérünk, Ez újszülöttnek földi egész éltét, Karjaid védjék". 242 104
