Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

A keresztelést követő hétköznapon a szülőasszony is elment a templomba, az egyházho! A bába őt is elkísérte. Könyörgés után kiálltak Szigeten az oltár-, Felsőőrön az Úr asztala elé, úgy adott a lelkész áldást az anyára, családjára és gyermekére. „Olyankor az asszony többet adott a perselybe, mint máskor".

243 Esküvő előtt három héttel feliratkoztak a házasulandók az egyháznál. Az első világháború előtt ki is kérdezte őket a pap a hit dolgai felől. Utána Szigeten három héten át kihirdették őket a vasárnap délelőtti prédikáció után. Felsőőrön 1876-ban feljegyezték, hogy a harmadik hirdetés előtt kiálltak a templom piacára, és a gyülekezet előtt vallomást tettek, hogy ők egymást szeretik.

244 A templomi esküvő a lakodalom egyik legfontosabb eseménye. Az evangélikus lelkész az oltár mögé állt - a református lelkész pedig az Úr asztala belső oldalára, szembe az áldásra váró, ifjú párral, hogy megeskesse és megáldja őket. A lakodalom résztvevői meghatottan követik a szertartás menetét. A lelkész által diktált fogadalmi szöveg szavait: „Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek. Őt sem egészségében, sem betegségében hitetlenül el nem hagyom. Isten engem úgy segéljen!" Aki a lelkész szavait jól átgondolva, igaz hittel ismételte, annak az elegendő is volt a kísértéssel szemben egy egész életen át. A halottat kiharangozták. A XIX-XX. század fordulójáig mindenkit templomba vittek a gyászháztól. Szigeten az utolsó padokban helyezték el a koporsót, Felsőőrön a purtikusban. Az utóbbi 20 évben csak azokat a halottakat vitték templomba, akik úrvacsorával éltek. A gyászistentisztelet és a búcsúztató a templomban hangzott el. Utána indult a gyászmenet a temetőbe. „Minden háznál elvárják a szép prédikációt, ... ami azt jelentené, hogy a halottnak csak jó tulajdonságai voltak... Az életben gyűlölködnek az emberek, de a halál után mindenki szép és jó..." Panaszolja írásában egy szigeti evangélikus pap 1972-ben.

245 Egyházi szempontból minden bizonnyal indokolt a pap lamentációja a hívek halottjuk iránti nagyrabecsülése miatt, amely valószínűleg nem mindig azonos az elhalt ember tulajdonságaival. Esendőbb volt, mint ahogy halála után emlékeznek rá. Csakhogy itt egy másfajta szemlélet kiábrázolódásáról van szó. „A halottról jót, vagy semmit!" - hangzik az általánosan ismert szólás. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy a hívek igénye kegyeletből fakad. Iskola. A protestáns egyházakban nagy gondot fordítottak a gyermekek iskolai tanítására. „Az iskola az egyház virágos kertje." - szól az általános mondás. A szigetiek az egyház 1785-ben történt újjáalakulása után, 1798-ban építettek iskolát és tanítói lakot. A Türelmi Rendelet utáni első tanító már 1787-ben említést nyert, valószínűleg a lakásán tanított. A felsőőri presbiteri jegyzőkönyvekben elvétve akadnak feljegyzések az iskoláról. Inkább a tanító megfelelő, vagy elítélendő magaviselete került szóba, ha az általános elvárásoktól eltért. Nemes Népi Zakál 1818-ban az alábbiak szerint ismertette a felsőőri oktatást: „Az Oskolákban főképpen a' Vallásnak nyomósabb tárgyai, Olvasás, írás, Számolás, Histora, Geographia, Udvariság, Erköltsi történetek a' Deák nyelv és a Syntexisig, sat, taníttatnak. Említést és Ditséretet érdemlenek a' szülék, még a' legszegényebbek is, ugy szintén az Elölj ároknak az eránt való szorgalmatos Intézetei - intézkedései -, hogy sem Fi- sem Leány Gyermek (: Hanemha valami különös nagy okbul :) az Oskolát és ezen Tudományoknak kisebb, avagy nagyobb esmeretét el nem kerülheti".

246 „Az iskolákban" normális tanítás folyt, ... mint egyházi iskolák szoros kapcsolatot tartottak fenn a gyülekezeti, illetve az istentiszteleti élettel.. ,

247 A tanítók magaviseletét és tanítási módozatait iskolalátogatások alkalmával ellenőrizték. Egyházlátogatások alkalmával az iskolákat is ellenőrizték. „Szigeten 1823-ban a 105