Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

Ezután jött az a k.k. rendelet, hogy az oratóriumnak 14 öl hosszúságra és 5 öl szélességre építése megengedtetik. ... 1773. január 10-én szentelték fel, máig fennálló templomukat. A haranglábat 1769-ben építették fel. ... 1810-ben a máig meglevő torony készült el. ... 1826-ban fedték be bádoggal. Két harang van a toronyban, 1709-ben öntötték a 2 mázsást, 1809-ben pedig a 17 mázsán felülit".

228 Templombelső Felsőőr keletéit - kelet-nyugati tájolású - református templomában hosszanti irányú, széles út választja el a padoszlopokat. Középen van a templom piaca. A piac közepén márványszínre festett úrasztala áll, amely 1856-ban készült. Hímes terítőval van letakarva. Mellette áll a keresztelő medence. A papi széket a szószék alatt helyezték el. A szószékkel szemben áll a keresztpad oszlopsora. A karzaton négy padsor húzódik végig. Szentpéteri Judit 1751-ben hímes terítőt ajándékozott az Úr asztalára, ezt azonban csak nagy ünnepeken terítették fel. Hétköznapokon szőttes terítő került az Úr asztalára egészen a múlt század közepéig. 1843-ban Dienes Gábor bordó bársony úrasztali terítőt készíttetett. Ezzel egyidőben fekete színű változat vásárlására is sor került, hogy a gyászünnepeken és temetés alkalmával ezeket teríthessék fel. Az idős korú emberek emlékeznek rá, hogy az ő gyermekkorukban - tehát az első világháború előtt - még felvirágozták a templomot virágvasárnapján, Jézus jeruzsálemi bevonulásának tiszteletére. Esküvő előtt és a konfirmandusok fogadalom-tételének alkalmával még napjainkban is felvirágozzák a templomot. Szeremleiné Szentpéteri Judit a XVIII. század közepén 25 lat súlyú, aranyozott ezüstkelyhet adományozott az egyháznak,

229 a gyülekezet nőtagjai pedig 1868-ban két nagyobb és egy kisebb cinkannát. A keresztelésnél 1700. március 22-ig 24 unciás ezüst medence és kanna volt használatban, melyeket Szondy Zsuzsanna a pápai református egyháznak adományozott, „...de míg ott a betiltott istentisztelet helyre nem állíttatik, valamely bátorságos helyen őriztetnének. ... 1756. április havában a felsőőri egyháznak adatott megőrzés végett, ... hogy azt tiszteletes prédikátor urainak a szent keresztelési alkalmatosságra rendelvén, hűségesen tartozzanak conserválni, és semmi úton ne alineáltassék."

230 Templomi szertartások Istentisztelet. Az istentiszteleten való részvétel a protestáns vallásúak esetében a közösség által elvárt, igényelt, hivatalosnak is tekinthető módja. Templomba induláskor mindenki ünnepélyes lelkületet öltött. Isten szavát várta, szükségeinek, gondjainak enyhítését, szomorúságban vigasztalódást remélt. Megemlítendő, hogy a XVIII. századbeli, csűrben tartott istentiszteletek ugyanolyan élményt nyújtottak mind a prédikátorok, mind a hallgatók számára, mint az előbbi - illetve a Türelmi Rendelet utáni, templomban megtartott ünnepélyes alkalmak. A hétköznapok reggeli könyörgésein való részvételt az 1667-es Országgyűlés kötelezően írta elő. Mind öriszigeten, mind Felsőőrben eljártak reggelenként az Isten házába.

231 „... Odatámasztották a szerszámukat a templom falának, úgy mentek be". Ilyenkor mindenki viselősen - viselő ruhában ment - az öltött ünneplőt, aki ünnepi alkalmat ült. Ilyen volt a gyermekágyas asszony előszöri templomba menetele, hálaadása, áldáskérése. 101