Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)
Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland
Az iskolás gyermekek tanítójuk vezetésével vonultak a reggeli könyörgésre, a tanítás megkezdése előtt. Az első világháború óta csak az öregek és a gyermekek járnak hétköznap reggel templomba. A vasár- és ünnepnapi istentiszteletre már a készülődés is megkülönböztetett módon ment végbe, templomba mindenki a legszebb ruháját vette fel. Az új ruhában, cipőben nem is illett máshova menni előbb, mint a templomba. „Megköszönted már az Istennek?" - szóltak az öregek arra a fiatalra, aki új ruhájában szórakozni indult. A fekete ruha együtt jelent ünnepélyességet és gyászt. Templomba való készülődéskor úgy öltözködtek, hogy közben figyelték a harangszót. Az elsőt a kisharanggal húzták, azt jelentette: készülj! A második a pompaharang szava azt üzente: indulj ! A harmadik húzáskor mind a kettő szólt, ezt mondta: ott légy! Felsőőrön a magyar világban - az első világháború előtt - minden gazda maga vezette a házanépét a templomba. Az utcák szegleteinél átalakultak a csoportok. A legények és a nagylányok csatlakoztak barátaikhoz, cimboráikhoz. A szigeti evangélikusok korábban felmentek a templom elé, és csoportokba verődve, beszélgetve várták a behívó harangszót. Istentisztelet után az asszonyok siettek haza befejezni az ebédet, az emberek átmentek a kocsmába. Alkalmat kerítettek a vitás kérdések elrendezésére. Mire az ebéd elkészült, ők is hazaértek. Ülésrend. A templom a vallás közösségben történő megélésének színtere. A keresztény templomokban a késő középkorig csak a papoknak volt ülőhelyük. A magyarországi protestáns templomokban a 17. század folyamán váltak általánossá a rögzített ülőhelyek. A nemek elkülönülése már a katolikus templomokban is hagyományosnak mondható. A protestánsoknál - de különösen a reformátusoknál a társadalom rétegezettségének megfelelően alakultak a templomi ülőhelyek szabályai. Az első különbség továbbra is a nemek közötti szétválás volt, a lányok helye a keresztpad hátulsó soraiban volt, onnan úgy ültek előbbre, ahogy a padok ürültek - t.i. amint a lányok férjhezmentek. Nagy ünnepeken, karácsony, húsvét, pünkösd első napján mind Szigeten, mind Felsőőrön kiállt 7-8 nagylány az Úr asztala elé, ott hallgatták végig az istentiszteletet. A szigeti evangélikusok további előírásai ki is merültek a korhoz kapcsolódó helyváltoztatással. Nem úgy a reformátusoknál, ahol az általánosnak mondható szokásokhoz hasonlóan aprólékosan meghatározták a hívek helyét. Felsőőrön a karzat padjaiba a legények jártak, előbbre az idősebbek, hátulra a fiatalabbak. A női padok első sorában, a szószék felőli oszlopban a lelkész és a tanító családjának nőtagjai ültek. A szemben lévő padoszlopokban valósult meg a vagyon szerinti rétegződés. A felsőőriek magyarázata szerint: „Aki többet adott a templomra, mikor építették, az előbbra válthatott széket - padot - magának. A szék ezután tovább öröklődött". 231/a Rengeteg zavart, vitát okozva a gyülekezet tagjai között. Az egyházi elöljárók igyekeztek megakadályozni a versengést, de hiába beszéltek a lelkükre, nem sikerült megfegyelmezni őket. Mígnem 1863 augusztusában az alábbi szégyenteljes rendelet meghozatalára kényszerültek. „A több izben felmerült templomi torsalkodások ... meggátolására ... kötelező szabály: Minden székbe belefér 14 egyén, aki látván, hogy annyian vannak mégis tolakodni akar, azt az isteni tisztelet végeztével két dékán az iskola házhoz vezetteti és 5 botütésre, vagy 5 forintra büntettetik. Ugyanúgy jár, aki 14-nél kevesebben ülvén a padban, nem engedi be az odaérkezőt". 232 A megkérdezettek közül senki nem hallotta, hogy valakinél alkalmazták volna a fenti büntetést. A székek fölötti vitára úgy adják meg a magyarázatot, hogy ott esett jól ülni, ahol megszokták. A hely öröklődését itt egyenes ágon követték. Mindenki az anyja, nagyanyja padjába került mikor férjhezment. Nem is ismerték azt az általánosnak nevezhető szokást, hogy az új 102
