Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)
Víg Károly: Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, alticinae)
(1973) a répát említi. Gazdag áttekintést közöl a fellelhető adatokról NAGY - DESEŐ (1969). KOSTROMITIN (1973) összefoglaló munkája különösen értékes, mivel a nehezen hozzáférhető, a Szovjetunióban megjelenő közleményekben publikált megfigyelések eredményeit összegzi. HEIKERTINGER (1925) a keresztesvirágú növények közül a következőket sorolja fel híres munkájában: Lepidium draba Alliaria officinalis Sisymbrium strictissimum Sisymbrium sophia Sisymbrium officinale Sisymbrium sinapistrum Sisymbrium orientale Sisymbrium loeselii Sinapis alba Sinapis arvensis Diplotaxis tenuifolia Hirschfeldia pollichii Brassica oleracea Brassica napus Brassica rapa . Raphanus sativus Raphanus raphanistrum Rapistrum perenne Rorippa silvestris Rorippa austriaca Armoracia rustica Dentaria enneaphyllos Car domine impatiens Neslia paniculata Arabis turrita Erysimum cheiranthoides Erysimum canescens Berteroa incana Ezeken felül megemlíti még a Sesleria coerulea, Hordeum vulgare és a Beta vulgaris fajokat is. BALACHOWSKY (1963) név szerint idézi a Triticum repens, Scorzonera tausaghyz, Taraxacum kok-saghyz, Taraxacum gymnathum és a Cyperus aesculentus növényfajokat. A KOSTROMITIN (1973) által idézett forrásokban az alábbi növények szerepelnek, amelyeken a megfigyelések szerint a Ph. vittula REDT. táplálkozott*: cékla, szulák, madárkeserűfű, laboda, mályva, lucerna, éti palka, komló, görögdinnye, sárgadinnye, sárgarépa, petrezselyem, szójabab és további utalások fafajok és szőlő károsítására. Az elvégzett táplálék preferencia vizsgálatok az alábbi eredményt mutatták (KOSTROMITIN, 1973): A preferált növényfajok a fűfélék: tarackbúza, tavaszi búza, tavaszi árpa, őszi rozs, őszi búza, zab, kukorica, köles, csomós ebír, magyar rozsnok, olasz muhar, perje, csenkesz, szudáni fú, komócsin és egyéb Graminaea-ék. Ezzel párhuzamosan keresztes vir ágú növényeket is intenzíven fogyasztottak. Kényszerfeltételek között a libatop-féléket, pillangósvirágúakat, fészkeseket is elfogadták. A termékenységi vizsgálatok is hasonló képet mutattak. Legtöbb petét akkor rakták a nőstények, ha tarackbúzán táplálkoztak, kevesebbet, ha búzán és még kevesebbet, ha keresztesvirágú növényen. Összegezve KOSTROMITIN megállapítja, hogy a legfontosabb tápnövények a fűfélék közül - elsősorban a tarackbúza -, részben a keresztesvirágúak közül kerültek ki, de a természetben néha számukra „kedvezőtlen" növényen is táplálkoznak a faj példányai. Saját gyűjtéseim során tapasztaltak is megerősítik a fenti megfigyeléseket. Legmarkánsabban ezzel akkor szembesültem, amikor a Fogarasi-havasok (Románia) 2300 méter magas vonulatain, a havasi legelőkön hatalmas tömegben gyűjtöttem a faj * A közleményben a növényfajok orosz neve szerepel, latin név megadása nélkül. 287
