Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)
Víg Károly: Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, alticinae)
példányait (és Chaetocnema-îajokai), s évekkel később ugyanezt tapasztaltam a Rila és Rodope hegységekben (Bulgária) is. Mindezeken a fűfélékkel benőtt területeken egy-két apró keresztesvirágú növényt találtam csak, amelyek teljesen épek voltak, leveleiken nem volt a földibolhák táplálkozására oly jellemző rágásnyom. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Intézetei által végzett búza műtrágyázási kísérletek (G-9 kísérletek) során a búzáról begyűjtött rovaranyagban is nagy egyedszámban fordult elő a faj. Ugyanakkor, a MTA Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársai által végzett faunisztikai vizsgálatok során kukoricáról nem került elő (MÉSZÁROS et al., 1984). Mivel magyarázható a faj Gramineae-ék felé mutatott preferenciája, amely teljesen eltér a Phyllotreta genusra jellemző preferenciától? A rovarok, így a Phyllotreta-íajok táplálékspektrumát is döntő mértékben a növények belső biokémiai profilja (KOGAN, 1977; JERMY, 1983) szabja meg, amely különböző másodlagos kémiai anyagok jelenlétével, vagy hiányával függ össze. A rovarok táplálékspecializációja alapvetően magatartási jelenség (JERMY, 1966; MAIORANA, 1978), hiszen a rovar képes érzékelni a növény biokémiai összetételét, így különbséget tud tenni tápnövény és nem tápnövény között. Ebből következik, hogy új rovar-tápnövény kapcsolat kialakulása a rovar kémiai érzékelő mechanizmusának megváltozása (SCHOONHOVEN et al., 1977; SCHOONHOVEN, 1981) miatt következik be, amely az idegrendszer ilyen irányú működését szabályozó genetikai kódban bekövetkező változások következménye (BUSH, 1975). Úgy tűnik, a Ph. vittula REDT. táplálékspecializációjának megváltozását is ezzel a mechanizmussal tudjuk megmagyarázni. A JERMY (1984, 1987) által felállított, a rovar-tápnövény-kapcsolat evolúciós kialakulását tárgyaló rendszerben a Ph. vittula REDT. faj és tápnövényeinek kapcsolata „A-típusú", mikor a rovar genomjában olyan változás következett be, amelynek következtében a szülő populáció tápnövénykörétől (keresztesvirágúak) biokémiailag teljesen eltérő és taxonómiailag távoli növényfajokat ismer fel tápnövényként (pázsitfüvek). Jelenleg feltevéseink sincsenek arra vonatkozóan, hogy a faj két, eltérő táplálékspecializációjú rassza (tápnövényrassz) él-e egymás mellett, esetleg testvér (sibling) fajoknak kell-e tekinteni az eddig egy fajnak minősített egyedeket - amely jelenség a Chrysomelidae családban is előfordul (BROWN, 1958) -, vagy pedig a rovar tápnövényfelismerő mechanizmusa tápnövénynek ismeri fel mind a keresztesvirágú növényeket, mind a pázsitfűféléket. A Phyllotreta cruciferae GOEZE és a Phyllotreta striolata FOUDR. fajok, oligofág táplálkozásúak, a vadon élő és termesztett keresztesvirágú növények nagy többségén táplálkoznak. A két fajjal végzett úttörő jellegű vizsgálatok, amelyeket a Cornell Egyetem (Ithaca, USA) kutatói végeztek ("Cornell Crucifer Group") nemcsak ezen fajok tápnövényválasztását tisztázták, hanem a keresztesvirágú növények és az őket fogyasztó herbivor szervezetek evolúciós léptékű kapcsolatát is felderítették (ROOT - TAH V ANAINEN, 1969; FEENY et al., 1970; TAHVANAINEN - ROOT, 1970; TAHVANAINEN, 1972; TAHVANAINEN - ROOT, 1972; ROOT, 1973; HICKS - TAHVANAINEN, 1974; HICKS, 1974; FEENY, 1976,1977; TAHVANAINEN 1983). A fenti két faj elterjedésére és táplálkozási szokására jellemző, hogy főleg a mezőgazdaságilag művelt területeken és azok közelében tömegesek (ROOT - TAHVANAINEN, 1969). Legnagyobb egyedszámban a monokultúrában termesztett keresztesvi288
