Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)

Víg Károly: Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, alticinae)

Chinese cabbage chou mollier swedes Az irodalomban nem találtunk adatokat a faj tápnövény preferenciájával kapcsolatban, inkább egyes növények táplálkozást gátló hatását vizsgálták. LÖFSTRÖM (1985) vizsgálatai szerint a Sambucus racemosa szárított föld feletti részeiből készített vizes extraktum táplálkozást csökkentő hatású, de a mortalitást nem befolyásolja. A többi vizsgált növény kivonatának nem volt hatása sem a táplálkozásra, sem a mortalitásra (Lycopersicon esculentum, Equisetum arvense, Petroselinumcrispum). NIELSEN (1978a) tisztázta a faj tápnövény választásának egyes biokémiai aspektusait. A keresztesvirágú növények közül a Ph. undulata KUTSCH, számos növényt elutasít, így az Iberis, Cheiranthus és Erysimum genusokba tartozó növényeken nem táplálkozik. (Ez a megfigyelés ellentmond HEIKERTINGER (1925) adatainak.) Az Iberis amara fajból izolált kukurbitacin E és I önmagában nem fejti ki azt a mérvű gátló hatást a Ph. undulata KUTSCH, fajnál, ami azt eredményezné, hogy az imágók elutasítsák a növényt, feltehetően egyéb másodlagos kémiai anyagok is szerepet játszanak a gátló hatás kialakításában (pl. sztrofantidin, sztrofantidol-glükozid, uzarigenin-glükozid). A Cheiranthus- és Erysimum-íaj okból izolált kardenolidok szintén gátló hatásúak a táplálkozásra és a zöld növényi részekben olyan magas koncentrációban fordulnak elő, hogy a faj nem táplálkozik ezeken a növényeken. Ugyanakkor, ugyanezen növények táplálkozást stimuláló kémiai anyagokat is tartalmaznak, a legjelentősebb szinigrin mellett glükokapparint, glükoiberint, glükocheizolint, glükotropaeolint, de a vizsgálatok nem mutattak egyértelmű eredményt a vegyületek stimuláló hatásáról. A Phyllotreta vittula REDT. oligofág, BALACHOWSKY (1963) szerint polifág táplálkozású, elsősorban fűféléken és keresztesvirágú növényeken táplálkozik, lárváit is ugyanezen növényfajok gyökerein találhatjuk. Tápnövénykörével kapcsolatban megjelent publikációkból ellentmondásos kép tárul elénk. A hazai szerzők közül a legkorábbi megfigyelés JABLONOWSKI-tól (1906) származik, aki szerint „... igen rongálja a muhart, mert lárvája a sásában él. Erről átszáll a répára, de a repcére is." Egy későbbi közleményében így ír (JABLONOWSKI, 1918): „... tavasszal és nyáron nemcsak a répán, a kenderen, s a muharon volt sok levélrágó bolha...". GYŐRFFY (1926) a cukor- és takarmányrépa és a káposztafélék kártevőjének tartja. ACZÉL (1942) szintén a fű- és gabonafélék károsítójaként írja le, „... mert a fűfélék és gabonafélék levelét a párhuzamos erek közt hosszú csíkok alakjában rágják ablakosra. Nálunk főleg a muharban tesz kárt.". KASZAB (1962) szerint: „Nemcsak a keresztesvirágúakon fordul elő, hanem a gabonavetésekben, különösen a tavaszi árpán." BÁLÁS (1963) káposzta kártevőként említi. A kukoricán és a muharon okozott kártételéről számol be NAGY - DESEŐ (1969). Az elmúlt években az ország különböző területein (Keszthely, Szeged, Táplánszentkereszt) magam is meggyőződtem a kukoricán táplálkozásuk okozta jelentős kártételről, amely különösen az egy-két leveles kukoricát súlytotta. A külföldi szakirodalomban az alábbi közleményekben találunk utalást a Ph. vittula REDT. tápnövényeiről: KLEINE (1919), BLUNCK (1932), MEYER (1943) a gabonaféléket, ISAEV - POPOV (1977) az árpát, NAIBO (1974), STRAKA et. al. (1983) a kukoricát, HEIKERTINGER (1925), BALACHOWSKY (1963) és MINORANSKY 286