Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)
Papp Jenő: Megemlékezés Horváth Ernőről
tudnám festeni. Ez Dömötör Sándor dolgozószobája volt, saját ízlése szerint berendezve. Könyvek, muzeális bútorok, a falakon festmények, metszetek, régi nyomtatványok, fényképek, régi faliszőnyeg, a padlón perzsaszőnyeg, a hangulatos dolgozó sarok íróasztallal, felette családi képek, utána aranyozott keretben Pável Ágoston fényképe, majd egy aranyozott falióra. Ez utóbbi az idő hasznos kihasználására, a Pável kép pedig egykori barátjára, elődjére és talán példaképére emlékeztette, az egész környezet pedig múzeumi munkára serkentette a berendezőjét. A rám gyakorolt hatásában feltétlen része volt abban az elhatározásomban, hogy a múzeumi pályán maradok, sőt később talán ennek is köze lett ahhoz, hogy örömmel jöttem Szombathelyre és életemet is rátettem a Savaria Múzeumra. ...1953 októberében Türr István disszidált, s mivel vidékről több vád érte a Múzeumi Főosztályt, hogy sok szakembert foglalkoztat, s ugyanakkor vidéken pedig nincsenek, akik a szakmai elvárásoknak eleget tennének, így sokan vidéki múzeumokhoz mentünk. így kerültem - alakuló családalapítási törekvéseimmel találkozva - 1953. december 16-án Szombathelyre a Savaria Múzeum Természettudományi Gyűjteményének az élére." Múzeumba kerülését követően hamarosan előléptették muzeológussá, az 1960-as évek derekától pedig a megyei múzeumigazgató helyettesi teendőket látta el, közben - az igazgatói interregnumok idején - háromszor is lett megbízott igazgató. Ernő teljes élete bizonyítja azt a lelke mélyéből fakadó vallomását, hogy „.. .életemet is rátettem a Savaria Múzeumra". Akár tudományos, akár muzeológusi, akár közéleti tevékenységét tekintjük át, valamennyi cselekedetével a vasi múzeumügyet és ezzel a magyar múzeumügyet is szolgálta! Horváth Ernő 119 közleményt jelentetett meg túlnyomólag hazai folyóiratokban. A közlemények következőképpen oszlanak meg: tudományos igényű 42, tudománytörténeti 23 és ismeretterjesztő 54 cikk (lásd még irodalmi munkásságának a jegyzékét jelen megemlékezés végén). Horváth Ernő mint tudós ember ősnövény tannal (paleobotanikával) foglalkozott. Választásában vélhetően tetemesen befolyásolta egyetemi tanulmányai során megismert és megkedvelt professzora, dr. Andreánszky Gábor, akinek növényrendszertani és növény földrajzi előadásai sok-sok hallgatóban rokonszenvet váltottak ki. Ernő is hatása alá került olyannyira, hogy professzora az ősnövény tant életreszólóan megkedveltette Vele. Kizárólag harmadkorvégi és negyedkori (felső-pliocén és pleisztocén) ősnövényekkel foglalkozott. Tudományos pályafutásának mindjárt az elején harmadkorvégi ősnövénylelőhely feltárásába kezdett bele, éspedig a megyaszói Csordáskúton (Borsod megye) Andreánszky professzor úr felkérésére. Az itt talált kovásodott fatörzseket és egyéb növényi maradványokat alsó-pannon korúnak állapította meg. Első tudományos igényű dolgozatát megyaszói vizsgálatairól írta meg. Megy aszóhoz egész életében hű maradt, ide valósággal vissza-vissza zarándokolt a szinte kimeríthetetlen lelőhely minél teljesebb feltárása céljából. Élete utolsó kutatását is itt végezte: itt tört rá végzetes szívbetegsége, megrokkanva innen vitték el a miskolci kórházba. ősnövénytani publikációi közül kiemelkedik „Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez" című tanulmánya. Megyaszói és számos Vas megyei lelőhelyen előkerült kovásodott maradványokon végzett megfigyeléseire és laboratóriumi vizsgálataira támaszkodva újszerű megállapításokkal lepi meg szakkollégáit. Kutatási eredményeit két téma köré fűzi fel: a kovásodás vagy opálosodás mint fosszilizációs folyamat lezajlása és a maradványok származási-rétegtani kérdései. A szakszerű és közérthető fogalmazás mesteri példája lehet, ahogyan leírja és indokolja a plazmaanyagok ill. bomlástermékeik 15
