Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)
Bakay K.: Árpád-kori vár, lakótorony és védmű Kőszegen
be mindent, a városfalon belül (mur о civitatis interius). Végül az ostromgépek áttörték a város falának nagy részét (muro civitatis magna parte interrupto), Albert herceg serege nagy erővel benyomult a résen (per foramen). A magyarok (Vngari) a belső területet (locum interius) erőteljesen védelmezték lándzsával, nyíllal, karddal, szekercével, kővel és sárral. S amíg a férfiak a benyomuló ellenségre a kőfalakról (de muro) fát és követ szórtak, addig az asszonyok (mulieres) forró vizet, égő rőzsét és méhekkel teli méhkaptárokat dobáltak le. A keletkezett tűz felgyújtotta az egész várost (totam civitatem), így az ott lévők eltávoztak a várba (ad castrum fugerunt). Néhány nap múlva azonban a várhoz szállított (!) ostromgépek (castro transactis machinis) a falakat tövig szétrombolták (muro funditus suffosso), amely azután nagyrészt ledőlt (corruit). Ezt követően a várnagy (castellanus) az övéivel szabadon elvonulhatott. Albert herceg a saját költségén erősítette meg a várat (dux castrum munivit), majd saját emberének, Berchtold Emberrgnek a parancsnoklása alá helyezte. 120 A Chronicon Austriacum az események időpontjául az 1289-i évet jelöli meg, míg az Anonymi Leobiensis Chronicon 121 szó szerint elismételve az ostrom históriáját, 1296-ra keltezi az ostromot. Van azonban egy harmadik korabeli forrás, mégpedig Ottokar von Steier (vagy Ottokar von Horneck) verses krónikája, az Oesterreichische Reimschronik 122 . A nehéz német versezet szerzője szerint a szóban forgó ostrom 1286-ban volt. Eltekintve attól, hogy Kőszegi Iván (vagy János) barbár rémtettéről, hogy tudniillik ötszáz elfogott német katona (schildknecht) kezétlábát levágatta (fuoz und hant verlurn) csak ebben a rímes krónikában olvashatunk, nagyon tanulságos lehet számunkra, hogy a szerző „hus"ról és „stat"-ról beszél. A várost jó erősségnek mondja (Guns die guoten veste), majd ismét azt állítja, hogy a magyarok bemenekültek a hus-ba (in daz hus). Legértékesebb javaikat bemenekítették az erősségbe (si... tragen ires goûtes daz beste mit in in die veste). Gyakran azonban várat (bure, burg) mond. Ottokar von Steier teljes leírását mindeddig senki sem használta fel a XIII. századi település- és várostörténet szempontjából, holott igen jól értelmezhető, fontos adatai vannak. Elmondja például, hogy ez a kőfalakkal övezett város (stat) vizesárokkal volt körülvéve, amelyben mély víz volt (darinne was wazzer tief), olyannyira mély, hogy a védők úszó fatákolmányokat készítettek, amelyekre rárakták becsesebb ingóságaikat, majd vizes marhabőrökkel óvták az ostromlók tüze ellen. Az 1532. évi ostromnál is szerepet játszó magas talajvízről közel két és fél évszázaddal korábban pontos beszámolót kapunk! Albert osztrák herceg, régi szokása szerint, a föld alatt akart a 120 GOMBOS 1937,515. 121 GOMBOS 1937, 1, 278—279. 122 GOMBOS 1938, III, 1851—1856. — Holl Imre szerint „a régi történetírásunk sokat merített ebből", valójában azonban alig érintették, noha Katona István idejekorán közzétette a forrást. — CHERNÉL 1869, 102—103. 71
