Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Bakay K.: Árpád-kori vár, lakótorony és védmű Kőszegen

várba bejutni (in die burc hiez er varn unden durch die erden), ámde semmire sem ment, az árokban folyó nagy víz miatt (daz sin möht geschehen nicht von dem wazzer groz, daz da in dem graben floz). A falakkal óvott erődítménynek egy kapujáról (die tor) esik szó, majd megtudjuk, hogy miután az osztrák herceg elfoglalta a várost (der herzog... die stat gewan), mindenki a hus-ba szorult vissza (an daz hus), ekkor azonban megkezdték a városfal őrtornyainak (erker!) és a városfalaknak (mure) az ostromát. Hiába készítettek azonban csapóhidas ostromtornyot (ebenhoch), sok áldozat árán tudták csak bevenni Guns erősségét. Felmerül a kérdés, vajon nem a két erős lakótornyot kell-é a hus kifejezés alatt értenünk? Ha feltevésünk helyes, akkor ebben az ostrom-le írásban ráismerhetünk a legkorábbi Gyöngyös-parti városkára. Miután a védők végül is megadták magukat (lényegében ugyanígy tett 243 év múlva Jurisics is), Albert herceg az uraknak megbocsátott (er die Herren het verzigen), s szabad elvonulást engedélyezett. A kaput megnyitották (do man die portén entsloz), s a kivonulók közül mintegy 800 asszonyt küllemük szerint kiválogattak maguknak (wol a ht hundert bare wip man heruz zalt, an der färbe und ge statt). A gyerekek nagy részét magukkal vitték, a férfiaktól pedig elszedték a legjobb páncélokat (den besten hämisch). Némelyik védőnek két vértje is volt. Az üres várat (die burc laere) 1286 Mindenszentek napján vette át Emerberger. Ami eléggé feltűnő ebben a leírásban az az, hogy a rímes versezet alkotója megerősíti ugyan a tűzvész tényét, mondván: miután a katonák a gabonás csűrökben és a házakban nem találtak semmit, bőszen gyújtogatni kezdtek (zorne si an zünden), s így a város leégett (die stat verbrant), arról azonban, hogy itt bármiféle kolostor lett volna, egy árva szót sem szól. Az északkeleti lakótorony nyugati oldalán feltárt 8,5x9 m-es ún. kisudvar XTTI. századi leletei között vas nyílcsúcsok és hajítógépek nagy kőgolyói voltak, amelyek oda kerülését az ásató, velünk megegyezően, a fentebb leírt ostrommal hozott kapcsolatba. A Gyöngyös-parti település születési ideje tehát a XII. század végére tehető, amelynek lakói, vélhetőleg, magyarok voltak, s a településüket a patakról Gyöngyösnek keresztelték el. A vízparti falu (villa?) 1260/70 táján, a hegyi várral (Kőszeg) együtt a Németföldről bevándorolt Kőszegi grófok birtokába került királyi adományként, akik azután német vendégeket (hospes)

123 telepítettek le a rendkívül előnyös fekvésű, forgalmas főút menti településre, kiharcolván szá123 Hospes = civis = városi polgár: SZA- t r . . „

л .. , , л л , , LAY 1880,535. inukra — feltehetőleg — mindazon jogokat es kedvezményeket, 72