Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 RÉZKORI ARANYKORONGOK A KÉSŐBBI PANNÓNIA PROVINCIA TERÜLETÉRŐL MAKKAY JÁNOS Az elmúlt negyedszázadban többször is megtárgyalt

1 kérdés ismételt megvitatását több szempontból is szükségesnek tartjuk. Ezek közül az egyik az, hogy az utóbbi években néhány olyan, teljesen elfelejtett vagy érthetetlen módon mellőzött adatra sikerült rábukkannunk, amelyek csaknem kétszeresére növelik ezeknek a korongoknak a számát. Más források a már eddig is nyilvántartott, de lelőhely nélküli példányok tálalási helyéhez, illetve körülményeihez szolgáltatnak eddig ismeretlen részleteket. A másik az, hogy ennek a fontos leletcsoportnak a több mint száz éves kutatástörténetét makacsul mindvégig elkísérték különböző félreértések és tévedések, amelyeket ideje tisztázni. Mint látni fogjuk, saját, e kérdéssel foglalkozó munkáink

2 sem voltak híjával ilyen tévedéseknek. Az okot abban látjuk, hogy szinte vakon bíztunk a kérdéssel foglalkozó, előbb említett tanulmányok minden adatában és állításában, és nem nyúltunk vissza következetesen az eredeti forrásokhoz és elsősorban magukhoz a tárgyakhoz. Jó példát szolgáltatnak hasonló, évszázados hanyagságokra és félreértésekre azok az avar kori aranyak, amelyeknek felfedezéséről és azt követő kalandos múzeumi sorsáról Bóna István állított össze tanulságos forrásgyűjteményt.

3 Korongjaink a Lasinja-kultúrába tartoznak. A csáfordiak kivételével lényegében mindegyikük régi szórványlelet, így egyelőre nem lehet választ adni arra a kérdésre, hogy vajon egész élete folyamán és teljes területén használatban voltak-e, vagy csak egy rövidebb szakaszába tartoznak, és előfordulási területük is leszűkíthető. Mivel keltezésük kérdésében 1976-ban napvilágot látott tanulmányunk óta

4 lényeges változás nem történt, az alábbiakban a kulturális besorolás és az időrend kérdéseinek megvitatásától eltekintünk. Vadasi Jankovich Miklós főleg arany tárgyairól nevezetes gyűjteményét 1832-ben örökítette a Magyar Nemzeti Múzeumra, amikor „A magyar hajdankor emlékeinek jeles gyűjteményét hazájának mély tisztelettel" felajánlotta.

5 Leltára 1838-ra készült el, a MNM-ban pedig 1852-ben leltározták be a tárgyakat. Volt a gyűjteményben három arany korong is.

6 Az 1832-es alapító iratban ezekről természetesen nem esett szó. Arra viszont már Rómer Flóris is felfigyelt, hogy lelőhelyüket nem tartalmazza az 1838-as jegyzék, de nem tudott azokról Luczenbacher-Érdy János sem, aki 1852-ben az MNM szolgálatában állott, és minden bizonnyal volt szerepe a gyűjtemény átvételében, rendezésében és leltározásában.

7 Az kétségtelen, hogy lelőhelyként sem Stollhof, sem Csepin/ Cepin nem jöhet számításba. Jankovich Miklós birtokai részben a Felvidék középső részén, részben a Dunántúlon, Rácalmás és Ercsi környékén voltak.

8 A korongokat vagy egy-egy darabjukat tehát akár a dunántúli birtokokon is találhatták, sőt a legújabb adatok fényében még akár egy felvidéki lelőhely sem zárható ki teljesen. Ismerve azonban Jankovich Miklós gyűjtőszenvedélyét és az egész magyar királyságra kiterjedő 91