Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Művészettörténet - Zsámbéky Mónika: A veleméri falképek viselettörténeti elemzése
Díszes tunikája, öve, prémes palástja a budai gótikus szoborlelet lovagjait juttatja eszünkbe. Bár összehasonlíthatatlanul magasabb művészi kivitelben készültek ez utóbbi művek, ennek ellenére olyan részleteivel is összevethetjük, mint a ruha gombolása, az öv átfűzése. A budai szobroknál néhány esetben dupla övet is találunk, felül egy szélesebbet, amit hímzett vagy rátétes virágminta díszít, alatta pedig a kardtartó bőröv a szögletes csattal. László szabályos tincsekbe rendezett haja és két ágba fonódó szakálla a méltóságot, az eszményített uralkodótípust hivatott bemutatni. Ez a megformálás gyakori Krisztus, próféták, apostolok és más szentek alakjainál (pl. a trencséni és a győri hermán, Zsigmond király portréin). Az előkelő férfi és női viseletnek több változatát tanulmányozhatjuk az elkárhozottak soraiban. A nők többségénél hosszú, kivágott, felül szűk, deréktól lefelé bővülő ruhát láthatunk, mint a Képes Krónika számos képén. Egy asszony állon átkötött vékony fejkendőben jelenik meg, melynek divatja már a 13. századtól nyomon követhető. A férfiak öltözetében leggyakoribb a combig érő, hosszú ujjú, sima nyakú tunika és a szűk harisnya. Erre esetleg még köpeny kerül. Szinte minden alaknál megtaláljuk a csípőt övező széles övet. Ritkább a szerecsen szolga és a vadászkürtös alak ruhaujja, amely egész hosszában gombolós. A ruháknál színben is nagy változatosságot láthatunk. Legtöbbször a vörös, zöld, barna, sárga, fekete fordul elő. Keleti eredete ellenére nyugati divatot követ a szerecsen függőlegesen tagolt narancssárga-fekete felsőruhája. Külön említést érdemelnek a süvegek és fejfedők, amelyeknek sok típusát festette meg Aquila. Találunk magas, prémes szegélyű kucsmát, amit Gáspár szolgája hoz, továbbá a várból kihajló szegény ember és az elkárhozott fösvény fején. Láthatunk elöl csúcsos, feltűrt peremű kalapot a második és a vadászkürtös szolgán. Gáspár lovásza utazáshoz használt széles kerek karimájú kalapot visel, a szerecsen fejét pedig szűk, megkötős sapka borítja. Hasonló fejfedőket Aquila más templomokban is megfestett, pl. Mártonhelyen (Martjanci, Jug.) Szent Mártont prémes süvegben, amelyet még lobogó kendő is díszít, vagy Nagytótlakon (Selo, Jug.) a farizeusok és vének csoportjában látunk hasonlókat, bár ez nem az ő keze munkája. A kor divatja szerinti prémes kucsmákkal a Képes Krónikában találkozunk 9 . A karimás, elöl hegyes, hátrafelé magasodó kalap a 14. században széles körben elterjedt, szinte minden európai országban nyomát leljük, főleg lovagláshoz, vadászathoz használták 10 . Gáspár szolgájának kerek, zsinórral rögzített kalapja leginkább az egyházi személyek által viselt formára emlékeztet. Még szélesebb karimával, piros színben kardinálisok viseltek ilyet 11 . Hasonló kalapot azonban hordtak kereskedők, utazók is, amint azt a sienai Palazzo Pubblico nagytermében a Jó kormányzás allegóriájában láthatjuk, vagy mezőn dolgozó szénagyűjtő munkásokon Petrus Crescentius művében 12 . Érdemes külön foglalkozni Johannes Aquila önarcképével a szentély falán. Sajnos a veleméri képen alig-alig kivehető rózsaszín imazsámolyon térdelő, fedetlen fejű alakja. Jobb állapotban van a mártonhelyi önarcképe, ahol felhajtott prémes kucsmában, szablyával jelenik meg. A festő csíkos ún. metélt ruhája a század udvari viseletének gyakori darabja. Szívesen vetik össze Nagy Lajos ábrájával a Képes Krónika címlapján, amelyre nagy vonalakban hasonlít, de eltérések is adódnak. A király kabátja hosszabb, a karja egybe szabott a testével, míg a festő ruhája rövidebb, az ujja külön szabott; az uralkodóé elöl végig gombos, csípőjében széles öv, Aquilánál deréktól lefelé kissé bővül, és szablyája nem az övén, hanem a vállán átvetett szíjon függ. A különbségeket Bogyai Tamás szerint a generációs eltérés okozza 13 , továbbá szerepet játszhatott a más mintaképek alapján való munka is. A díszes kelmék közül kiemelkedik Mihály arkangyal vöröses felsőruhája, amelyet hímzett vagy applikált lángnyelvű minta borít. Ekkoriban igen kedvelt díszítésmód volt az apró fémveretek, fiitterek, prémek, emléklapok ruhára varrása. Legismertebb példája 450
