Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről

Ekkor még a lap szerkesztői úgy vélik, hogy mivel a „Népszava" Batthyányék és a lap álláspontja ellen tárgyilagos érvelést nem hozott, felesleges vele vitába bocsátkozni. Batthyány azonban a március 8-i számban röviden válaszolt a „Népszavá"-nak. Visszautasítja azt az állítását, hogy ő sem akar a parlamenttől egyebet jelenleg mint új és jobb törvényeket és a régiek visszavonását. О azt akarja, hogy a munkások ne reformoktól várják a sajtó, az egyesülés, gyülekezési szabadságot, mert „Ha majd a hatalom nem lesz képes érvényt szerezni a gyülekezést, egyesülést és sztrájkolást korlátozó törvényeknek ... akkor a parlament sietni fog ezeket a törvényeket eltörölni, hogy úgy lássék mintha a nép az ő jóvoltából jutott volna jogaihoz. Sőt valószínűleg törvényben is ki fogja mondani a politikai szabadságokat, melyben új, finomabb korlátozásokkal és biztosítékokkal fonja majd azokat körül. És akkor megint a nép feladata lesz, hogy közvetlen cselekvésével fenntartsa a szerzett szabadságokat és ellenálljon az új korlátozásoknak. Tehát semmi szükségét nem látom új törvényeknek, melyek minden esetre sem lesznek jobbak ; a népnek csak abból lesz haszna ha minél több törvény lesz eltörölve - és pedig nem papiroson." Ezt a rövid kis vitát viszonylag hosszabb ideig tartó (két hónapig) hallgatás követte. Batthyány szerint ez a lapnak az „agyonhallgatása" akart lenni. De 1907. április 23-án a „Népszavá"-ban Csizmadia Sándor tolla alól újabb cikksorozat látott napvilágot a „Társadalmi Forradalom" és maga Batthyány ellen. Batthyány és Csizmadia már régebb óta ismerte egymást. A Csizmadia szerkesztésében megjelent „Világszabadság"-ban 1906-ban a „Testvériség" indulása előtt jelentek is meg cikkek Batthyánytól. A barátság a „Testvériség" megjelenése után is tartott, ekkor Csizmadia novelláit, írásait közölte Batthyány lapja. Ahogy Batthyány egyre erélyesebben támadta a szociáldemokrata párt politikáját, úgy kezdett lehűlni Batthyány és Csizmadia barátsága. „Ekkor írta Csizmadia : Gróf Batthyány Ervinnel én évek óta a legjobb barátságban voltam és vagyok ma is. Vele állandó levelezésben állok. A szocializmus nagy kérdésére vonatkozólag azelőtt közöttünk csak igen kevés ütközőpont volt, Batthyány aktívabb szereplésével ezek az ütközőpontok igen megsokasodtak, amit mind a ketten őszintén sajnálunk."

35 A régi barátság ellenére hamarosan a Batthyány ellen támadók soraiban találjuk. Csizmadia kijelenti, hogy „..." a forradalmi szocializmus" alapelveiben ... semmi, de semmi újat nem mond. Semmi olyan nincs benne, ami a szociáldemokrata párt programjában benne ne foglaltatna. És sok van benne olyan, ami nagyon határozatlan, homályos vagy éppen semmitmondó."

36 Az igazi nézetkülönbség nem a mozgalom célja, hanem eszközeiben van, állapította meg a „Társadalmi Forradalom" szerkesztőségi gárdája. „Lapunk célja, hogy a párt eddigi vizenyős taktikájával szemben megmutassa a magyar munkásságnak a forradalmi osztályharc eszközeit. Az általános sztrájk és a parlamentarizmus kérdésében álláspontunkat már ismételten kifejtettük, nem hisszük, hogy a „Népszava" újat tudna produkálni. De úgy látszik éppen az fáj neki, hogy forradalmi ellenzéki politikát csinálunk, holott neki kellene azon örülnie, hogy a vita útján a nézetek tisztázódjanak."

37 Ezt cáfolva a „Társadalmi Forradalom" hivatkozik arra a visszhangra, amelyet a lap megjelenése és tevékenysége keltett az egész országban. Bármit is hangoztasson a „Népszava", szükség van a „Társadalmi Forradalom"-ra. A „Népszavá"-ban megjelent cikksorozat után „H" tollából a nyolcadik számban hosszú, elemző válasz született. Helyteleníti, hogy a „Társadalmi Forradalmat" és mozgalmát Batthyány személyes ügyeként tünteti fel és ezáltal a mozgalmat eszmei tartalmától megfosztják. Csizmadia helyteleníti, hogy Batthyány a munkásság vezetőit személyükben támadja. „Hogy emberek azért tereljék a munkások ezreit bizonyos irányba, mert nekik, a 360