Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről

vezetőknek ez anyagi hasznot hoz, ennél nagyobb becstelenséget nem ismerünk. És Batthyány Ervin lapja egész nyugodtan vádol meg bennünket ezzel az utálatos bűnnel, amikor miellenünk azért is panaszkodik, hogy hangunk ellenséges."

38 Batthyányék válasza: „... nekünk soha, de sohase volt szándékunkban a munkásság vezetőit egyéni becsületükben megtámadni... Tény az, hogy lapunk állásfoglalt a hivatásszerű vezetők ellen, de nem való az, hogy mi X vagy Y vezetőt meggyanúsítottuk volna ..." de „... a vezető érdeke, hogy a munkásmozgalom az ami; ezért óvatosan kerüli azt, hogy a mozgalmat bármiféle nagyobb megrázkódtatásnak kitegye és törekvése az lesz, hogy azt forradalmi útjáról eltérítse és mindinkább konzervatív irányba terelje."

39 Visszautasítja azt a vádat, hogy Batthyány és köre a szervezkedést helyteleníti „... mi nemcsak nem helytelenítjük a szervezkedést, hanem azt a munkásság legfontosabb feladatának tartjuk ... az egész munkásságnak egyesülnie kell a felszabadulásért folyó nagy küzdelemben. Csakhogy mi ezt az egyesülést nem felülről lefelé akarjuk megalakítani, hanem alulról felfelé. Nem a központ által létesített mechanikus egység, hanem a csoportok szabad egyesülése az a mód, mellyel a munkásmozgalom egységét meg kellene teremteni... Éppen ezért, mert a munkásmozgalom egységét kívánjuk, károsnak tartottunk volna minden külön pártalakítást."

40 Csizmadia annak bizonyítására, hogy a párt a gazdasági küzdelmet nem hanyagolta el, hosszú idézetet közölt a „Szakszervezeti Értesítő" legutolsó számából. De „H" szerint az, hogy a szervezett ipari munkások száma elérte a 130 ezret, mégsem bizonyítja, hogy ez mind jó szocialista. Különösen jellemző ez a vidékre. A felülről szervezkedés átka ez, csak új tagokat nyernek, de nem új harcosokat. Csizmadia szerint „Nagyon tetszetős lehet sokak előtt a küzdelemnek olyan egyszerű módja, melyet Batthyány ajánl, hogy tudniillik csak az egyetlen univerzális orvosság, az általános sztrájk az, mely minden bajban segít, azonban ez a gyakorlatban nem sokat ér. Bizonyos körülmények között kellő időben, elkészültén alkalmazva, igenis nagy értékű, de univerzális orvosságnak csak kuruzslószer."

41 „H" válaszában kifejti, hogy „a munkásság közvetlen részvétele az osztályharcban, ezt értjük közvetlen cselekvés alatt, és ezzel szembe helyezzük a „közvetett" cselekvést, mikor a munkásság másokra - megválasztottakra bízza sorsa intézését. Ennek a közvetett cselekvésnek a legkiemelkedőbb formája a parlamentarizmus és midőn érvelésünk élét a közvetett cselekvés ellen irányítottuk, legelsősorban a parlamentarizmust akartuk támadni. A közvetlen cselekvés legmagasabb formája az általános sztrájk, ezt azonban a cselekvések hosszú sora kell, hogy megelőzze."

42 Batthyány szerint ,,..

; az állam az, amely megakadályozza a munkásokat abban, hogy szabadok legyenek. És parlamentje útján és törvényeivel akadályozza meg. Ebből aztán Batthyány azt a következtetést vonja le, hogy ne törődjünk azokkal a testületekkel, amelyek ezeket a káros törvényeket alkotja ... De Batthyány a hadsereget is károsnak tekinti... Nem mondja, hogy ne törődjünk a hadsereggel, hanem ellenkezőleg, támadja. A parlamenttel annyira ne törődjünk, hogy ne is menjünk be, ne válasszunk képviselőket. Az államban ne kívánjunk jogokat. Ellenben a hadsereggel annyira törődjünk, hogy nyomuljunk be a kaszárnyákba is és ott méregessük rá közvetlen közelről a halálos csapásokat."

43 Batthyány nem kapcsolódott be a vitába, ekkor Londonban tartózkodott. A vita tehát ekkor véget ért, ebben Nádler Herbert betegsége is közrejátszott, s ez Batthyány távollétével együtt nagyban hozzájárult, hogy a „Társadalmi Forradalom" 1907 nyarán tíz szám után Szombathelyen többet nem jelent meg. Folytatásaként ugyanezzel a címmel Budapesten jelent meg a „Társadalmi Forradalom" Horovitz Alfréd szerkesztésében eleinte Batthyány anyagi fedezetével -, de ez már egy külön, önálló történet. Csák Zsófia muzeológus