Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről

Batthyány Ervin a „Társadalmi Forradalom" feladataként jelölte meg, hogy - az ő anarchista - eszméit megismertesse és terjessze, hogy önállóan cselekvő emberekké segítse ezáltal nevelni a munkásokat. Nemcsak az öntudatos, de minden munkáshoz fordult, egy táborba akarta őket gyűjteni. Az olvasók feladata, hogy a műhelyekben, az utcán, vagy otthon mindenkor terjesszék, mutassák, olvassák, magyarázzák a lapot, s ezáltal szerezzenek új olvasókat, neveljenek új szocialistákat. Mindenki előtt nyitva a „Társadalmi Forradalom" kapuja, barátnak és ellenfélnek egyaránt, szívesen vállal elméleti vitát, s ez sokkal jobb és eredményesebb mintha csak vakon bíznának egyes elképzelésekben. Mindenki saját fejével gondolkodjon, s saját meggyőződése szerint ítéljen. „Akár mellettünk, akár ellenünk üt ki aztán ez az ítélet, csak önálló, öntudatos egyének ítélete legyen az, ezzel már egy nagy lépéssel közelebb jutottunk a társadalmi forradalomhoz."

10 Batthyány Ervin egyik sarkalatos tétele, hogy elítéli a magyarországi szociáldemokrata párt választójogért harcoló küzdelmét. Példaként hozza fel az osztrák és német munkásság helyzetét, akik rendelkeznek ezen joggal, de jobb-e ezáltal az ő helyzetük, s felteszi a kérdést, mi hát az értéke az általános választójognak és a parlamentarizmusnak? Helyes úton halad-e a munkásság? Ha nem, melyik a helyes út? Az osztrák és német munkásság harcát elemezve Batthyány rámutatott a választójogi harcot minden elé helyező politika helytelen voltára. A parlamenti küzdelem arra jó, hogy eltérítse a népet valódi érdekeitől, s a munkások önálló, közvetlen, forradalmi cselekvését megakadályozza. A magyarországi szociáldemokrata párt e két nép harcát és elért eredményeit a választójog területén tekinti példaképnek. Ettől vár új korszakot, jobb megélhetést, szabadabb életet. A párt, amely magát forradalminak, nemzetközinek és szocialistának vallja, a megvetett haza kormányától és parlamentjétől kér jogokat arra, hogy a jövőben az ő képviselői is hozzászólhassanak az ország törvényeinek megalkotásához. Először a németországi helyzetet elemzi. A német munkásság már régen megkapta a választójogot. Jobbra fordult-e azóta gazdasági helyzete, közelebb jutott-e akárcsak egy lépéssel is, hogy felszabaduljon a kapitalista elnyomás a kizsákmányolás alól? Legkevésbé sem. „... a munkaviszonyok egyre rosszabbodtak, a munkaadók hatalma egyre erősebb lett ezen idő alatt. De ami rosszabb ennél : a munkások egyre nyugodtabban tűrik ezt a hatalmat. Mindinkább a törvényektől, az államtól várnak segítséget, azt képzelik, hogy csak meg kell választaniuk szociáldemokrata képviselőiket és ezek majd elintézik a többit. A forradalmi szellem, az önálló cselekvésre való képesség teljesen kiveszett belőlük."

11 Kijelenti, hogy a német munkások „szavazógépekké" váltak. Ha hatalomra jutnának, az sem oldaná meg a helyzetet, mert akkor a szociáldemokrata politikusok állami tulajdonba vennék a termelési eszközöket, azok igazgatására nagyszámú hivatalnok sereget jelölnének ki, lennének írnokok, fogalmazók, miniszterek, a munkások pedig csak a törvényben megállapított munkabért kapnák, s levonja Batthyány a következtetést „... nyomorultabbak lennének mint valaha."

12 A legutóbbi országgyűlést is szétkergették, mert nem szavazta meg a gyarmati háborúkhoz szükséges költségeket. Ha a most megválasztott országgyűlés megint nem szavazza meg azokat, megint fel fogják azt oszlatni, megteszik ezt harmadszor is, míg végre engedelmes parlamentet kapnak, vagy pedig parlament nélkül uralkodnak tovább. Vagy hozza a közelebbi ausztriai példát. Az osztrák császár és kormány 1906 decemberében adta meg a népnek a választójogot. Ezzel tulajdonképpen le akarta szerelni a munkások sztrájkjait, lázongásait, hogy azok bízzák magukat az uralkodó „atyai" gondozására. A munkások pártja pedig, amelynek az lenne a feladata, hogy a kapitalizmust és az államot lerombolja, tudatosan támogatja ezt az államot.

13 Ez a két példa elegendő indok arra Batthyány elemzése szerint, hogy a munkásoknak nem szabad ügyeiket politikai vezetőkre bízniok, hanem saját maguknak kell közvet352