Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szőcsényi Julianna: A gyógyszertárvizsgálatok fejlődése

legyen a mérgek eladásáról, feltüntetve benne a dátum, a súly, a vásárló neve. A gyógyszerész kész összetett gyógyszert ne vásároljon, erős szereket maga készítse. Aláíratlan vényt elkészíteni nem szabad. Kétes felírás esetében az orvos helyreigazítását kell kérni. Nagyobb jelentőségű szer elkészítését a gyógyszerész sohase bízza tanulóra, annál kevésbé feleségére vagy valamely jobbágyára." 1832-ben az Orvosi Tárban jelent meg Cserszky Antal Bereg megyei tisztifőorvos és táblabíró „Útmutatás" című munkája a patika vizsgálatokról.

18 Ő évenkénti rendes, és bizonyos okokból megtartott rendkívüli (pl. gyógyszertár megnyitása) vizsgálatokat különböztetett meg. A teendőket 3 csoportra osztotta : 1. a személyzetről, 2. a Tárról, 3. a gyógyszerekről.

19 Ebben az időben egyre inkább az érdeklődés előterébe került a gyógyszertárvizsgálatok egységesítésének ügye. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két év múlva megjelenik Pekarik András pesti gyakorló orvos „Examen" című munkája. Ennek egyik fejezete a vizsgáló orvosok számára felsorolja a jegyzőkönyvbe felveendő kérdéseket.

20 1839-ben a pesti Egyetem Orvosi Karához Grünwald Pál által benyújtott disszertáció a „Gyógyszertári vizsgálatokról", mely szerint a gyógyszertárak vizsgálatát az orvoskari dékán, a füvészet és vegytan tanára és a városi gyógyszerészek két szeniorából álló bizottsága végezte.

21 Az 1848-as reformtörekvések kapcsán a gyógyszerészek mozgalmat indítottak többek között - a gyógyszertárvizsgálatok korszerűsítése ügyében is. Wagner Dániel mint az egészségügyi osztályba kinevezett gyógyszerészi ügyek tanácsosa - által javasolt törvénytervezetben a következőket olvashatjuk : „...a közösség nagyobb biztonsága tekintetéből szükségesnek látszik, addig is, míg ez iránt későbbi intézkedések folytán országos gyógyszertárvizsgálók kineveztetnének, hogy az illető hatósági főorvosok két köztiszteletben álló gyógyszerész kíséretében és egy bírósági tag hozzájárulásával a gyógyszertárak vizsgálását időről-időre eszközöljék és arról közhatóságaik útján, jelentéseiket felterjesszék. Az eddig szokásos vizsgálati díjak, mint a vizsgálat céljával és lényegével meg nem egyeztethetők, ezentúl elmaradnak és helyettük úgy a költségek, mint a napidíjak a közpénztárakból fognak utalványoztatni..."

22 Ismeretes, hogy Klauzál minisztériuma a beálló hadiállapot miatt alig három hóna-. pos működés után megszűnt, ami hosszú időre megpecsételte a tervezet sorsát, s a benne foglaltak részben csak a kiegyezés után, részben csak a jelen században valósultak meg.

7 Az elbukott szabadságharc utáni két évtized a gyógyszerészek szempontjából is súlyos esztendőket hozott. A gyógyszerészet vezető emberei (Wagner, Ráth, Láng, Tamássy... stb.) azonban nem felejtették el a 48-as reformtörekvéseket. Erre jó alkalom kínálkozott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Marosvásárhelyen tartott Vándorgyűlésén, ahol Ráth Péter elnöklete alatt jóváhagyták a reformtervezetet. A tervezet 3. pontja szerint javasolták: „önálló gyógyszertárvizsgálók alkalmazását, akik a főorvos, a grémium elnöke s egy hatósági képviselő jelenlétében végezzék a vizsgálatot."

23 Bár a Schédy Sándor által alapított „Gyógyszerész-i Hetilap" (1862), az 1871-ben megjelent I. Magyar Gyógyszerkönyv és az 1872-ben létrejött Magyarországi Gyógyszerész Egyesület határozott sikernek tekinthetők, de a gyógyszertárvizsgálatok ügyében nem sikerült a múlthoz képest lényeges változást elérni. Emlékeztetőül itt jegyzem meg, hogy 1871-ig -, mint ismeretes - osztrák gyógyszerkönyvek szerint dolgoztak a gyógyszertárakban. Közegészségügyünk - ezen belül a gyógyszerészet fejlődését - hosszú időre megszabta az 1876. évi XIV. törvény, mely kimondta, hogy a „Gyógyszertárak közegészségügyi intézmények, melyek az állam felügyelete alatt állnak." A törvény szabályozta és egységessé tette a gyógyszertárak működését, de a gyakorlati végrehajtás nagymértékben az 493