Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Gyógyszerésztörténet - Szőcsényi Julianna: A gyógyszertárvizsgálatok fejlődése
egyes gyógyszertár-tulajdonosok egyéni áldozatvállalásától és hivatástudatától függött. 24 Az egyébként nagyjelentőségű törvény gyógyszerészi szempontból komoly hibája volt, hogy a hatósági teendőket részben orvosokra, részben jogászokra bízta. A tisztifőorvosok részéről történő szakmai ellenőrzés gyakorlatilag alig érvényesülhetett, hiszen a század végére az orvosi tanulmányokból a botanikát teljesen kihagyták, és az orvosok által tanult kémiai jellegű tantárgyak is mindjobban eltávolodtak a gyógyszervizsgálatoktól, pedig ezeket az egymás után megjelenő gyógyszerkönyvek - főleg századunkban - egyre növekvő számban írták elő. 7 A törvény érvényben hagyta a Helytartótanács által még 1863. szeptember 4-én kiadott (Péchy Ferenc, Huber Zsigmond, Oderkó János aláírásával ellátott) 66533/1863. sz. rendeletet, amelynek mellékleteként kiadott „Utasítás a gyógyszertárakat vizsgáló orvos számára" címmel 20 kérdésből álló jegyzőkönyvet rendszeresített, felsorolva benne, szinte pontosan azokat a vizsgálati teendőket, amiket az elődök már alkalmaztak. 25 A II. Magyar Gyógyszerkönyv (1888) is megjelent és már több éve használatban volt, amikor 1893-ban a Belügyminisztérium 75641/1893. sz. alatt újabb szigorú rendelkezést adott ki a gyógyszertárvizsgálatok ügyében. Ez előírta a tisztifőorvosnak, hogy a vizsgálatot az eddigi szokástól eltérően az egész év folyamán megtarthatja egy tisztiorvos, vagy a körorvos az I. fokú közegészségügyi hatóság képviselőjének jelenlétében. A rendelet új vonása, hogy az észlelt megállapításokat rögzítő 22. pont után megköveteli, hogy a vizsgált gyógyszertár vezetője aláírásával tanúsítsa az esetleges hiányosságok tudomásul vételét. A rendelethez csatolt jegyzőkönyvminta 24 pontja kb. négy csoportra osztható kérdéseket tartalmazott: 1.1-7. A gyógyszertár neve, helye, engedélye, a tulajdonos és alkalmazottainak neve és végzettsége. II. 8-16. A gyógyszertár berendezése, felszerelése, a szerek minősége, eltartása. III. 17-18. A raktár, pince, padlás állapota, az ottlévő anyagok eltartása és mennyisége. IV. 19-22. Az előírt könyvek vezetése és a vények taxálása. Végül a vizsgálat eredménye, és a talált szabályellenesség esetén tett intézkedések. A gyakorlatban mintegy négy oldal terjedelmű jegyzőkönyv minta több mint négy évtizeden át használatban volt, egészen az Országos Közegészségügyi Intézet által 1936ban rendszeresített gyógyszertárvizsgálatok megindulásáig. A gyógyszerészek évszázados panasza volt, hogy a gyógyszertárvizsgálatokat szakszerűtlenül és szubjektív alapon végzik az erre kötelezett tisztiorvosok. Ezt dr. Fodor József egyetemi tanár, a XIX. század nemzetközi hírű higiénikusa is megállapította: „A tudomány és ipar fejlődése nagy és nehéz követeléssel áll elő a gyógyszertárak közegészségi ellenőrzését illetőleg. A gyógyszerek szemmel vagy nagyítóval megtekintése, megszagolása, megízlelése, és egy-két egyszerű chémiai reactió, ez a régi tisztiorvosi vizsgálat immár teljesen elégtelen, mert nem annyira a régi szárított füvek és gyökerek s nem egyszerű chémiai anyagok képezik a gyógyszertár anyagát, mint inkább igen komplikált chémiai technikai preparátumok..." 26 Hasonlóan vélekedett Than Károly professzor is, szerinte a gyógyszertárak vizsgálata „puszta formalitás" volt. 27 1919-ben a gyógyszerészet ügyeit intéző Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság Gyógyszerészeti Osztálya foglalkozott a gyógyszertárvizsgálatok ügyével is. E célból bizottságot hívott össze, mely az eddigi vizsgálati rendszer megváltoztatását határozta el. A terv az volt, hogy az ország gyógyszertárainak számához mérten gyógyszertárfelügyelői állásokat szerveznek. Április 15-én meg is jelent az a pályázati hirdetmény, amely 20 ilyen állásra írt ki pályázatot. 28 Anyagi fedezet hiányában azonban kezdetben csak a fővárosban és környékén bízták meg az erre kijelölt gyógyszerészeket, így többek 494
