Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - Nagy Zoltán: Délnyugat-Dunántúl fazekassága. Állandó kiállítás a szentgotthárdi Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeumban

Adattárának fényképgyűjteményében az 1945 előtti Vas megyei anyagból (450) mindössze egy, Vakarcs Kálmán szentgotthárdi fazekasok készítményeiről készített felvétele szerepel (1934), a Vas megyei múzeumi központban viszont ez a szám eléri a 20-at. Közülük is kiemelkedik Csaba József 1926-ban Magyarszombatfán készített fényképe, valamint a péterhegyi búcsú felvételsorozata (1944). Ritka értékkel bírnak ma már Pável Ágoston 1932-ben készített felvételei is a magyarszombatfai égetőkemencékről, de ugyancsak unikális az Osvatics Gyula magyarszombatfai gerencsért termékeivel megörökítő (1943) fotográfia. 1945-1980 készített felvételek száma a két archívum tanúsága szerint meghaladják a 450 darabot. Kresz Mária a Néprajzi Múzeum számára 1953, 1965, 1967-ben készített Gödörházán sorozatokat, míg a Savária Múzeum az 1950-es években Lechmayer Ferenc (Sárvár, Magyarszombatfa, Gödörháza, Kercaszomor) és Dömötör Sándor révén gazdagította ismereteinket. 21. Czugh Dezső: A fazekasműhelytől a magyarszombatfai kerámiagyárig. Vasi Szemle 1959. 13-14. p. 22. Kosi. m.: 120-122. p. 23. Joseph Kenedics: Comitatus castri ferrei (nyomtatott). 24. Zárójelben közöljük a ma Jugoszláviához tartozó falvakat. 25. Vilko Novak: Loncarstvo v Prekmurje. Slovenski Etnograf 1951. Muraszombati és lendvai tanulmányutunkon (1984) magunk is tapasztalhattuk a dolgozatban közölt anyag hasonlóságát. Mindazokat a formákat megtaláltuk, melyek általában a Dunántúl délnyugati területén jellemzőnek tekinthetők. A hasonlóságok mellett azonban számos eltérés is akad, melynek tárgyalására jelen dolgozatunkban nem térünk ki. 26. Kós i. m. 217. o. 24. rajz nyomán - A kiállításon külön polcrendszer mutatja be azokat a tárgyakat, melyeket Kós típusosnak tartott. Tudjuk, hogy gyűjtéseit főleg Gödörházán végezte, mivel Magyarszombatfát már ekkor nem tartotta érintetlen fazekasközpontnak. (K-I 90. IV. 6. oldal.) Az itt látott anyag alapján készíthette tipológiáját. Érdekes, hogy a múzeumi gyűjteményekben több, általa leírt és rajzban megörökített formát nem találunk, így a kiállítási rekonstrukcióhoz Doncsecz Károly fazekast, a népművészet mesterét kellett segítségül hívnunk, aki emlékezetből (Zsohárnál tanult Magyarszombatfán) és a közölt grafikára támaszkodva készítette el számunkraa hiányzó darabokat. Úgy tűnik, hogy az 5. 7. 15. 30. 33. 34. számmal jelölt edények nem lehettek általánosak. Kresz Mária első Magyarszombatfa-környéki gyűjtésénél szintén Kós adatai alapján kutatott, s a tárgygyűjtésnél e rendszerre támaszkodott. Maradéktalanul neki sem sikerült a feltüntetett darabok közül mindent begyűjtenie. A 9. sz. bográcsot a nagykanizsai múzeumban megtaláltuk, az 5. számú „madaras" tejesfazekat pedig a körmendi múzeum őrzi ismeretlen lelőhelyről. Ebből még egy példányt ismerünk a helyi Kölcsey úti iskola néprajzi gyűjteményéből, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogi személyek birtokában lévő iskola, művelődési ház, klubkönyvtár, illetve a magángyűjtemények néprajzi anyagát végre komolyan számba kellene venni. 27. Közli: Kardos Mária: Primitív fazekasság. Népi kerámiakultúra felhasználása közművelődési célokra. Bp. 1983 II. tábla (A Néprajzi Múzeum tipológiai rendszere címmel) ugyanitt Kós nyomán a mediterrán típusú korong képét is megtalálhatjuk (30-36. o.) 28. Sorozatokat mutatunk be a máz e funkciójáról. Különösen tanulmányozható azon a széles fenekű mázatlan fazékon, melyet barna mázzal (mangánoxidos öntőfüld + színtelen máz) függőlegesen csíkoztak. 29. - Amint Kresz Mária egyik kéziratában írja. 30. a) VamL: Megyei Törvényhatóságok: Árvaügyi Iratok l/f 2. fasc. No 10 b) uo. No. 52 c) uo. No. 11 d) Fényes Elek: Magyarország leírása I—II. Bp. 1847. 96. p. 349