Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - Nagy Zoltán: Délnyugat-Dunántúl fazekassága. Állandó kiállítás a szentgotthárdi Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeumban

31. Rába Helytörténeti Múzeum Őriszentpéteri Gyűjteménye, Ltsz. 64. 9. 1. E formát Kardos i. m. 136. o. 47-48. sz. ábrája, Kós i. m. 208. o. 13, rajza, valamint 217. o. 24. sz. rajza közli. Fotóját Kresz a Néprajzi Értesítő 1961-es évfolyamában a 143. o. 1. ábrája szemlélteti. A fazék mellett a legjelentősebb áru. Kardost idézve : „Szép karcsú nyúlánk formák rendszerint mázasak... Velük szemben a szomszédos Vendségben készült tejesfazekak zömökebbek, vaskosabbak, szélesebb szájúak" (az elmondottak a 48-49. ábrára vonatkoznak). Ő tehát nem tartotta jellegzetes őrségi formának. Kós ennek viszont ellentmond avval, hogy rajzain és leírásában is mint a legfontosabb terméket ábrázolja. Az viszont tény, hogy a Murántúlon rendkívül elterjedt ez a fomra. Lásd Vilko Novak i. m., azonban itt korábban tálban tartották a tejet, így végső soron nagyon korai átvételről nem beszélhetünk. A szláv hatásnak ellentmond az a tény is, hogy a Dunántúlon Veszprém-Székesfehérvár vonalától délre mindenhol megtalálható. A régészeti anyagban viszont eddig még nem sikerült nyomára bukkannunk. Megjelenésének időpontjára csak akkor derülhet fény, ha a régi kemencék környezetében lévő hulladékgödröket megvizsgálhatnánk. A múzeumok néprajzi anyagában több forma tanulmányozható, mi példánkat azért tartjuk archaikusabbnak az általánosan ismert típusoknál, mert egyes mázatlan példányai fül nélkül is készültek. Arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy nagyságuk szerint két csoportot alkotnak, párba állítva őket az antropomorf sajátosságok még szembeötlőbbek. Pusztán érdekességként említjük, hogy a típust tekintve meglepő hasonlatosságot mutatnak egyes IV. századi római edényekkel. 32. A festett vagy bekarcolt kereszt nemcsak a Veleméri-völgy fazekasainak edényein található meg, hanem Jak, Filóc, Csokonya, Herdahely, Ságvár, Szakcs, Kisvaszar, Óbánya, Mohács területéről gyűjtött anyagon is tanulmányozható {Kresz M.: Magyarországi Fazekasság.) A három kereszt jelenléte régészetileg is bizonyítást nyert. Lásd : Parádi Nándor Archeológiai Értesítő 1963. 22. sz. kép. 33. Göcseji Múzeum, Ltsz. 54.35.11, illetve a Néprajzi Múzeum millenáris kiállítási anyagában egész sorozatok vannak Vas megyéből, melyeknek készítési helye bizonytalan. Czugh Dezső kutatásai során a hagyomány szerint Magyarszombatfán is készültek fekete edények a századforduló előtt, ezt Winkler Ferenc 1983-as gyűjtése is megerősíti. 34. Ebből az edénytípusból kettőt is kiállítottunk. Rába Helytörténeti Múzeum Őriszentpéteri Gyűjteménye 61.98.2 csurgatott máz díszítésű, míg a Rába Helytörténeti Múzeum 64.5.2. leltárszámú edénye fehérfölddel megöntött, színtelen mázzal mázalt, ecsettel díszített. A környező gyűjteményekben nem találkoztunk hasonlókkal, de tudjuk, hogy a Néprajzi Múzeumban egy-két darab található. Magyarországon ritka edénynek számítanak. 35. Kós i. m. 217. 1. 24. rajz. 27. sz. csöveskorsónak mondja e jellegzetes kiöntőcsöves edényt. Típusainak elterjedésére lásd: Domanovszky György: Kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük. Ethnográphia 1940. 211-227. Európai kapcsolataira pedig Kresz Mária: A déldunántúli kerámia helye a magyar és az európai kerámiaművességben. Baranyai Művelődés 1972. 4. sz. 39-60 p. 36. Kós i. m. 121. o. A kifogatást céhes remek készítése kapcsán említi. A 208. oldalon a 13. számú rajzon (i) a munkaműveletet is tanulmányozhatjuk. 37. Kresz Mária: Fazekas-korsós-tálas i. m. 320. p. 38. Rába Helytörténeti Múzeum Adattára : N 318-84 Doncsecz Károly kétvölgyi fazekas elmondása alapján. 39. Itt elsősorban nem az ornamentika stílusjegyeit, hanem a munkatechnika sajátosságait tartottuk szem előtt. 40. Kresz Mária: A Dunántúl fazekassága i. m. 151. p., illetve Magyarországi fazekasság i. m. 213. p. a korong itáliai hatást tükröző típusát mutatja be Vilko Novak i. m.-re is alapozva. A 207. oldalon a gerencsér szó etimológiáját felhasználva mutat rá a magyar fazekasságot formáló történelmi hatásokra. A 216. oldalon pedig külön foglalkozik az égetőkemencével. Idézzük: „Különlegesen kezdetleges az olyan kerek alaprajzú csonkakúp alakú kemence, ahol nincs tűztér... Ilyen a Veleméri-völgyi kemence. Többnyire szabad téren áll és hogy ne ázzon be, szénát dobnak a tetejére. Ilyenkor olyanok néha, mintha hatalmas gombák lennének. Hasonló van a Mure vidékén és Szlovéniában is Ljubjana környékén..." 41. Kós i. m. 125-126. p., a bányászat archaikus jellegére jó példa Németh József: A sümegi népi fazekasság, Néprajzi Közlemények, 1960. 197. o. dörögdi bánya metszete с képe 350