Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980

füst? Ezeket a ,,szembesítési" kísérleteket is elvégezte az első három év folyamán, fotóikkal dokumentálva a nylon-muszlin égését, vízben lebegését és vegyszeres kezelését. Már korábban is használt vegyi eljárást; acetonnal megváílltoztatta a selyem szálstruktúráját, összeroncsolva azt, különös szépségű anyagot kapott. Az áttetsző képek rétegei között is alkalmazott így kezelt anyagokat. Az anyag vegyszeres kezelése végső soron ipari ej arás, Bajkó 1973-as diplomamunkájánál is alkamazta ezt a technikát. Az acetonba mártott ecsettel végső sporon „negatív festés" jött létre, a .kézifestés lehetőségednek fordítottja. A rnegv|ütoztatott, lerombolt szálszerkezetű selyem fényáteresztési, fénytörési tulajdonságai megváltoztak. De a destrukció, a textil anyagának rombolása és az új, átalakított matéria a felhasználás tanulságain túl új gondolatot is eredményezett. A textillel dolgozó művész számára rendkívül fontos matériájának, ismerete, túl az alapvető, kötelező technikai minimumon : miből és hogyan lehet felhasználni, alkalmazni, sftb. Az ismeret érvényességi köre kitágult, Bajkó figyelmét a destrukció hívta fel a textil „történetének" személyes vonásaira; elkészítik, alkalmazzák, — idáig isimert terület —, de azután? Felfedezte a mohácsi textilhulladék telepet, amiben a textil monumentális temetőjét vélte megtalálni. Kidobált anyagok, rongyok, gyári selejtek, szemétre dobált holmik hatalmas, égő, füstölgő, pusztuló halmait. A gyakorlatban, a valóságban játszódtak azok a folyamatok, melyeket Velemiben kísérletként idézett elő. E felismerés eredményeként született meg a három velemi év munkáját is összefoglaló mű, az „Álótűz" sorozat.

12 A vászon, acetátselyem, pvc fólia, tűz, vegyszereik és rajz felhasználásával készült sorozaton az összes eddigi formai, technikai tapasztalatát egyesítette. Az első tábla grafikus négyzethálóval borított fehér vászonját láng égette hasíték metszi fel. A második (táblán plasztikusan applikált, megégett textildarab jeleníti meg a tüzet, míg a tkövetíkező táblán az anyag hasonló véget ér, csak a pusztulás eszköze itt vegyszer és nem tűz. A negyedik tábla az eddigiek egyesített, végállapotot megjelenítő formája. „Maga a szekvencia egésze paradoxonok sora: egy időfolyamat síkmetszetei úgy épülnek, hogy közben elpusztulnak. Az egyre komplexebbé váló textúra egyre egyszerűbb struktúráiból következik, a bonyolult szálszerkezetből hamu lesz."

13 — írta Dán András tanulmányában. — 14—17. kép. Az 1979-es velemi éve ennek a kutatási programnak lezárása, betetőzése volt. A feladat a textil perszonális történetének utolsó fázisát, a pusztulást rögzíteni, különféle eszközökkel megközelíteni a folyamatot, feltárni és dokumentálni. Régészeti, orvosi, biológiai, fikizai és kémiai módszerek igénybevételével a megsemmisülés folyamatát vizsgálta, fotón, hangszalagon rögzítette. Az eredmény rideg, pontos dokumentáció: oszcilloszkóp ábra, régészeti tárgyrajz, fotók égő, elhamvadó és hamu állapotban lévő textíliákról, a készülés (fonás, szövés), használat (ruhasuhogás), és pusztulás (pl.: égés) suhogó, pattogó változatos hangjai, kémiai vegyelemzés, stb.... ; tökéletes halottkémi jelentés. A dokumentáció egésze mégis csodálatos drámai, esztétikai rögzítése a textil történetének. Bajkó anyagát humanizálva végigvitte a 70-es évek új textilességének anyagvizsgálati programját. — 18—21. kép. Gecser Lujza velemi tevékenységié látszólag nem ennyire egyenesvonalú. Ez azonban csak a felszínen tűnik így. A hetvenes évek első felében már az egyik legfontosabb szereplője volt a tértextil megteremtésére törekvő textiles mozgalomnak. 1972-hen a „Zigóta", 1974-ben pedig a „Két perc" oímű szabadon függő kender, szizál szövevényei a Biennálék legprogresszívebb alkotásai voltak. Első 473