Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980

velemi munkáját, a „Hidakat" — a korábbiakban volt már szó erről a munkáról —, a IV. Fal- és Tértextil Biennalen 1976-ban első díjjal jutalmazta a zsűri, elismerésül a tértextil ideájának legkézzelfoghatóbb megvalósításáért. — 22— 23. kép. De a „Hidak" amellett, hogy az autonóm tértextil megteremtési folyamatának csúcspontja, egyben magában rejti ennek a kísérleti útnak lezáródását, folytathatatlanságát is. — 24. kép. Gecser 1976-os velemi munkái már nem a téralakítási, hanem anyagszerkezeti, viselkedési kutatások voltak. Az eddig is használt szizált gipsszel kezelte, merevítette, ezzel a szálak struktúrájában szemmel érzékelhető változást ugyan nem okozott, de a százai textil-szerű, lágy, flexibilis tulajdonságai megváltoztak. A textil már nem viselkedett textilként — mégha szerkezetileg úgy is látszott —, hanem rideg, állandó formájú száJplasztikává merevedett. Ennek a kifejezési formának első példája a „Velemi textilek 1976" című sorozat. Itt a kétféle anyagkezelés együttesen jelenük meg; a festett szizál (lilák, kék, eperpiros) szálkiötegek szabadon eső függőleges-tízszintes alakzataira gipsszel rögzített, ugyancsak festett, merev szizálnyalábok vannak akasztva. A következő stációban a „merev textilek" önállóan kerülnek alkalmazásra. Rendkívül változatos alakzatú husrkolások, ,,masnik", tulajdoniképpen természetűiknek ellentmondó formájú rögzített ívek, kötegek lebegnek szabadon függesztve a térben. A technikai megközellítés elég prózaian hangzik, de ezek a művek a textil játékos, költői emlékművei, a szél természetes koreográfiájára táncoló, ívelő, csavarodó motringok egy eltűnő időszelet rögzítményei. Pillanatfelvételek. A gipsz után műgyantát használt merevítőanyagként s ez a színek szempontjából még előnyösebb is mint a gipsz. „A műgyanta alkalmazása egyébként újabb lehetőséget nyújtott a 'textil' definíciójának alapos átgondolására is: 'előállott' (térben felfüggesztve, padlóra, fektetve, stb.) egy olyan paradigmasor, melynek egyik végpontján természetes eredetű szálak rendezetlen és színezetlen halmaza, középen egy kimerevített színes forma, másik végpontján pedig egy áttetsző, kristályos műgyantatömb állott (bennefoglalt egyetlen szozáOszállal, vagy éppen anélkül.) E példatár segítségével sikerült visszavonhatatlanul elmosni a határt a (természetes szál által definiált) textil és a (szintetikus, bár természetesnek látszó műanyag nem-textil között."

14- — írta Веке László Gecser 1978-as kőszegi katalógusában. — 25. kép. A műgyanta kísérleteinek lezárási lehetőségét s egyben ennek a szerkezetvizsgálati, formai útnak betetőződését jelentette a TUszai Vegyi Kombinátban végzett munka. „Tejeszacskó tömlőbe raktam damilszálakat és műgyantát öntöttem rá, a szálak felvették a folyadékot, de középen, ahol hajlott a tömlő, meggyűlt az anyag és gyűrődésekbe merevedett... Ezeknél a műanyagoknál a leglényegesebb a pillanat. Mindegyik valahol a pillanatot játssza el. Nyúlik, elszakad, nyúlik, megszilárdul, folyik, hőt kap, összezsugorodik."

15 S az eredmény „textil tulaj donságokat" már csak idézet szintjén rögzítő, rendkívül esztétikus, csillogó, fénylő vagy éppen matt, amorf tárgyak együttese. A „Hidak"-ból kibontható egyik gondolatsor — a textil anyagi felcserélhetőségének, behelyettesíthetőségének ideája — teljes megfogalmazása létrejött. — 26—27. kép. A műanyag felhasználási kísérletek mellett nyitva maradt a „Hidak"-ból kiépíthető másaik vonal is, mely elsősorban tér, téralakítási vonatkozású problémakört vet fel. A térprobléma meglehetősen nagy kerülőúton, többszörös áttétellel került újra Gecser figyelmének középpontjába. A kőszegi műanyagokról színes, egymásra vetített, újra lefényképezett diapozitívek tötobszörösen tükrö474