Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980

ve egy általánosabb, kevésbé textilhez kötődő gondolkodásmódot. A kísérlet szerencsés hatása elsősorban nem tárgyilag jelentkezett, hanem a szimpózium, a szaikmai vita oldala erősödött. Ugyanez volt a cél három műtörténész (Bán András, Torday Aliz, Wessely Anna) ösztöndíjazásánál is. Ez volt talán a leghatásosabb változtatás az Alkotóműhely indulása óta. .Jelenlétük ikétoldalú hasznot jelentett, a művészek állandó, munlka közbeni kontrollra voltak késztetve, míg a műtörténészek elvi ismereteiket hasznos gyakorlatiakkal egészíthették Iki s az Alkotóműhely szaikmai megítélésének színvonala is sokat javult. A harmadaik jelentős újdonság volt, hogy külföldi alkotó (Hansi Hubmer Ausztriából) is résztvett a hathetes munkáiban. Tevékenysége reveládóként hatott, műve az év egyik legjobb alkotása. Mindhárom munkája textil és írás kombinációja. Fehér lepedő ; szerelmeslevél sűrűn, sietős soraival teleírva, majd letakarva egy hozzávarrott géz felülettel, elolvashatatlanná, személyessé téve a senkire nem tartozó magán üzenetet. („Du und Ich") — 9. Ikép. Az írás jelenlévő, érzékelhető, csak éppen az üzenete nem megfejthető, a géz úgy borítja, mint két éve Szenes Zsuzsa „Celláját" a zsáfcvászon. Tudjuk, hogy jelen van, csak éppen illetéktelenek vagyunk elolvasására. Másik „lepedőjén" számok sorakoznak egy játékos felirattal tagolva (Velem — mit mir), mintegy az „azonosulás reprezentálásaként". Az a különös dolog fordult elő, hogy Hansi Hubmer volt az aki két év múltán, külföldi létére a legszorosabban kapcsolódott a korábban megkezdett irányhoz. Kovalovszky Márta megfogalmazása szerint: „Bizonyos vonásaiban, mélyről feltörő (bár mint láttuk, nagyon leplezett) érzelmeiben sok rokonságot mutatott Szenes Zsuzsa müvével Hansi Hubmer lepedőkompozíciója, az 1979-es ősz többi darabja között azonban már árván, egy előző korszak gyermekeként maradt magára."

10 — 10. kép. 1980 újra más típusú tevékenységformát eredményezett. Minden eddiginél nagyobb számban voltak ipari textiltervezők (Balázs Ildikó, Bem Valéria, Gaál Emese, Torma Anna, Vajk Éva). A többiek munkája is olyan jellegű részlettanulmány, mellékszál kutatás volt, hogy érdemben nem változtattak az Alkotóműhely összképén. Egy, magasan kiemelkedő, igen összetett munlka készült: Gecser Lujza és Szirtes András alkotópárosé. Gecser 1979-ben elkezdett tér és tükrözés kísérletét fejlesztette tovább, monumentális látszat-environimentet létrehozva csupa mulandó, légies anyagból, mint a celofán, alufólia, tükör, üveg. De az alkotás maga nem az állandóan változó ideiglenes térrendszer, hanem a róla készült film lett. (Erről bővebben az egyéni utaknál.) A többi, igazán említésre méltó munka is nagyon eltérő karakterű, egymás között visszhangtalan volt. így Hantos Károly (szobrász) önmagában nagyon izgalmas térháló tanulmányai, vagy a külföldi alkotók, Gyöngy Laky (USA), Veerle Rouquart és Marc Van Hoe (Belgium) egyébként nagyon inspiratív tevékenysége is elég elszigetelt maradt. Gyöngy Laky kevés időt töltött Veiemben, így csak arra volt módja, hogy tulajdonképpen bárhol létrehozható — tehát Velemhez nem túlságosan kötődő — munkáit, 'két szalmafonatot s egy háncs-rácsot, elkészítse. Körülbelül hasonlóan Marc Van Hoe-Jhoz, aki — szintén az ideje rövidsége miatt — olyan papírmunkákat, illetve „Cölöpöt" készített, mely korábbi munkásságából már ismert volt. Veerle Rouquart műgyantával merevített, rögzített gézből és selyemből faágacskák segítségével olyan minitextileket készített, melyek sátrakra, pajtákra emlékeztető makettek voltak. Más típusú munkái: nedvesen meggyűrt, majd ki471