Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Bárdosi János: Szövényi István köszöntése

amire már csak a családalapítás miatt is nagy szüksége volt. /1939. július 26-án megnősült, feleségül vette Pálmy Matildot. A sok hányódás után végre itt csendes révbe jutott. Ma ás szívesen gondol vissza az itt eltöltött szép esztendőkre, öt gyermeke közül három Dombóváron született. | 1945. szeptember 1-vel a szombaithelyi Faludi Ferenc Gimnáziumba került. Családja ekkor már Kőszegen élt, s ezért naponta innét (utazgatott a megyeszékhelyre. Az akkori utazási körülmények miati szeretett volna mielőbb Kőszegen tanítani, erre azonban még 3 évet várnia kellett. Csak 1948-4ban, az iskolák államosítása után osztották be további szolgálattételre a kőszegi gimnáziumba. Itt a tanári, illetve igazgatóhelyettesi működése mellett 1953 októberétől mint részfoglalkozású, 1964 februárjától pedig mint függetlenített múezumigazgató vezette a kőszegi Jurisich Miklós Múzeumot. Ekkor már minden idejét a történeti búvárkodásnak szentelhette. Képesítése, a művészettörténetben és a levéltári kutatásban való jártassága előnyösen befolyásolta múzeumi tevékenységét. A levéltári kutatásai egyrészt a múzeumi tárgyi anyag megismerését, másrészt a várostörténetben való komolyabb elmélyedést segítették elő. „Mint latinszakos tanár, aki a klasszika—filológia tanulmányokon nevelődött, a történelem szeretetét mindig is magában hordta" — írta róla Bariska István az „Egy gyönyörű pálya vonzásában" című cikkében (Kőszegiek Lapja 1975. 1. sz.). Saját bevallása szerint, élete legnehezebb időszaka 1945—1951 között volt, amikor öt gyermeket nevelt rendkívül nehéz, sanyarú körülmények között. 1953 őszétől munkaideje nagyobb részét már a múzeumban töltötte, mivel csak heti 10 órában (tanított a gimnáziumban. Ekkor még a Hősök tornyában dolgozott. Első feladata a könyvtár és az 1932-től gyűjtött múzeumi anyag rendezése volt. Közben a városban és a környékbeli falvakban újaibb muzeális tárgyakat is gyűjtött, szmite fillérekért vagy ajándékként. Gyűjtőmunkájában diákjai is igen eredményesen segítették. 1956 után rendszeresen kutatott a Szombathelyi Levéltárban — ahová 1952-iben a kőszegi levéltár anyagát vitték —, hogy a városára vonatkozó XVIII. századi adatokat a tanácsi jegyzőkönyvekből kácédulázza. Ez az időszak azért izgatta, mert akkor teljesedik ki Kőszeg gazdasági élete. Levéltári kutatásaiban Horváth Ferenc és Takács Endre messzemenően támogatta. Az itt eltöltött évek nagyon eredmenyeseik voltak számára, mivel a kijegyzetelt anyaggal megalapozta tudományos munkásságát. Az 1953-ntól 1975-ig végzett sokirányú muzeológiai tevékenységéről rendszeresen beszámolt a Savaria köteteiben — a Vas megyei Múzeumok évi munkajelentései között — ezért e helyütt nem részletezzük. Az általa rendezett első helytörténeti kiállítás — amely már munkásniozgalimi anyagot is tartalmazott — 1958-ban nyílt meg. Ekkor kezdődött el a vár helyreállítása is, ami 1963-ig tartott, ezért az állandó jellegű kiállítás megnyitására csak 1964-ben kerülhetett sor, amely szinte már az egész várostörténetet felöleli, Kőszeg egykori társadalmi és gazdasági életének jó keresztmetszetét adja. E gyönyörű 'kiállítás is az ő lelkesedésének és szaktudásának eredménye. Az 1954-ben megindult helyi idegenforgalom — akkor még hivatalos szerv nem lévén — a múzeumon keresztül bonyolódott le, ezért az ide érkező csoportok számára rendszeres városismertetést tartott. E munkába később fokozatosan bevonta a Petőfi Kultúrotthon keretében működő helyismereti szakkör tagjait is, akik számára előadásokat és idegenvezetői gyakorlatokat tartott. Az 1960^as évek elején, az Idegenforgalmi Kirendeltség feállítása után az idegenvezetők több csoportját nevelte ki. Az б (tájékozódásukat már nagyban elősegítették a Kőszeg történetét, műemlékeit ismertető tanulmányai, közleményei. Az 1962-ben először 378