Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Kiss Tamás: Zúzmóteszt városi környezetben élő taxonok vizsgálatához

SOLYMOSI, P. 1977: Zuzmók jelzik a levegőszennyeződést (Flechten signalisieren die Luftverunreinigung) — Búvár p. 222—224. SOLYMOSI, P. 1978 : A Duna hullámtéri erdőinek epiphyton zuzmóvegetációja (Epiphytische Flechtenvegetation in den Galerienwäldern der Donau) — Bot. Közlem. 65, p. 7—13. SOLYMOSI, P. 1979: Fontosabb eredmények a lichenológiában. (Wichtigere Ergebnisse der Lichenologie) — in: A biológia aktuális problémái 16, p. 117—157. STEFANOVITS, P. 1978: Az ökoszisztéma tágabb értelmezéséhez (Zur breiteren Interpretation des Ökosystems) — Búvár p. 133. FRAU von L. SZABÓ 1978: A városi levegő szennyeződésének mértéke Vas megyében a KÖJÁL 1967—77 között végzett levegővizsgálatainak alapján (Das Ausmass der Verunreinigung der städtischen Luft im Komitat Vas...) — Manuskript. TRASS, H. 1968: An index for the utilization of Lichen groups to determine air pollution — Eesti Loodus 11, p. 628. TÜRK, R.—WIRTH, V.—LANGE, О. L. 1974: 00

2 — Gaiswietíhs'el-Untersuchungen zur S0

2 — Resistenz von Flechten — Oecologia (Berl.) 15, p. 33—64. TÜRK, R.—CHRIST, R. 1978: Untersuchungen über den Flechtenbewuchs an Eichen im Stadtgebiet Salzburg und über den Wasserhaushalt einiger charakteristischer Flechten — Phyton (Austria) p. 107—126. VÁRKONYI, T. 1979: Levegőszennyezettség Magyarországon (Luftverunreinigung in Ungarn) — Búvár p. 51—55. WALTER, H.—SEYBOLS, S. 1975: Die Zonierung der epiphytischen Flechten im Stuttgarter Talkessel — Stuttgarter Beitr. zur Naturkunde p. 1—11. WIRTH, V. 1974: Die Flechten des Südschwarzwaldes III. Teil — Beitr. naturk. Forsch. Südw Dtl. p. 81—101. WIRTH, V.—

TÜRK, R. 1975: Zur S0

2 — Resistenz von Flechten vershiedener WuchsformN— Flora Bd. 164, p. 133—143. ZÜZMÓTESZT VÁROSI KÖRNYEZETBEN ÉLÖ TAXONOK VIZSGALATÁHOZ KISS TAMÁS A városokban és azok környékén é]ő epifiton zuzmók (kutatásaival már hoszszú ideje foglalkoznak a lichenoiógusok. Az alaposabb kutatásokat azonban akadályozta egy egységes, az ökológiai hatótényezőket is figyelembe vevő vizsgálati módszer. Az úgynevezett „gyors" módszerek, amelyek többnyire szubjektív jellegű skálák kidolgozását eredményezitek, nem vezethettek komoly, értékelhető eredményekihez. Az ismertetett teszt nem kizárólagosan az SO2 kanos hatásait hangsúlyozza, hanem rámutat a nitrózus gázok szerepére is. A kutatások sarán a mikroklimatikus vizsgálatok sem hanyagolhatók el, mivel az epifitonok különösen érzékenyek a páratartalom,, fény és hőmérséklet ingadozásaira. Az adaptív értékkel lényegében adott taxon populáció járnak borítási viszonyaira hívhatjuk fel a figyelmet, amely egyben a faj gyakoriságát is kifejezi a szennyezett területen. A dolgozat hangsúlyozni kívánja a zuzmótelepek anatómiai vizsgálatának fontosságát, mivel a telepek puszta színváltozásai alapján nem alkothatunk véleményt a szervezetek állapotáról, mert ez több okból is bekövetkezhet. Feltétlenül szükséges az epifiton szervezetek ökológiai zonáaió járnak felmérése is, mivel a taxonok vertikális és égtájak szerinti megoszlása önmagában is jelentős támpontként szolgálhat a terület szennyezeittségi viszonyainak indikálásához.