Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Néprajz - M. Kozár Mária: Adatok Felsőszölnök földműveléséhez
földet. 18 Az irtás nagyon nehéz munka volt. Egy hold előkészítéséhez, mely 2 évig adott termést, 135 munkanapra volt szükség. 19 Felsőszölnökön is feltehetően égetéssel jutottak termőföldhöz. Erre utalnak a Krcevje, (Irtás) Pasika, (Legelő) Pogorisce (Égetett) stb. dűlőnevek. 20 Kossits József szerint a Murántúlon még a 19. században is ismerték az égetéses földművelést. A vastagabb fenyőfákat hazaszállították, a többit pedig őszig szárították. Akkor több helyen fölgyújtottak. Az így keletkezett szántót nehéz munkával fölszántották. A tuskók körül kapával művelték meg a. földet. 21 Ezt a tényt egy 1930-ban készült térkép dűlőnevei is bizonyítják [G. Celina, (Felső Ugar) V. Celina, (Nagy Ugar) St. Geliina (öreg Ugar) ]. Kossits ugyanis „Ceümanak" nevezi az iirtásföldeket. Az irtásföldek kialakítása a szentgotthárdi apátság területén kb. a 13. század második feléig tartott. Ebben az időben ezen a vidéken két fő társadalmi rétegről beszélhetünk: 1. szerzetesek és munkástestvérek, valamint 2. szolgák, jobbágyok és napszámotsok. Az udvari szolgák és cselédek csak az udvarhoz tartozó birtokon dolgoztak és ezért ételt kaptak, lök az uraság tulajdonához tartoztak, akiket az uraság eladhatott vagy elajándékozhatott. 1198-ban például 90 szolgát ajándékozott a király családostul a szentgotthárdi apátságnak. 22 A betelepített jobbágyok előnyösebb feltételek mellett gazdálkodhattak, mint a többiek. Kisebb volt a robotjuk és kevesebb az adójuk. A szerzetesek jól bántak jobbágyaikkal. Ez érdekük is volt, mivel haláluk után a jobbágyok kerültek a helyükre. Másik oka pedig, hogy a szerzetesek maguk is részt vettek a munkában. Művelési módok A legrégibb művelési mód a Vas megyei szlovén falvakban az égetés, melynél a szántóföldek helye változó. Meghatározott időközönként hol ezt, hol azt a részét művelik meg az irtásföldnek. 23 Az irtásföldön a szántás vagy kapálás után rozsot vetettek, ezután hajdinát, .tavasszal zabot majd a földdarabot 3—4 évig pihentették. 24 Felsőszölnökön az idősebb emberek még emlékeznek szüleik elbeszélése alapján arra, hogy a faluban a 19. század végén még keletkeztek irtásföldek. Az irtókapát ma is használják, melynek neve is az irtásos földművelésre utal (kr cafka — krciti — irtani). A 13. század imásodik felétől a szentgotthárdi apátság birtokait hárornnyomásos gazdálkodással művelték meg, mivel ez a művelési mód felelt meg legjobban nagy mennyiségű gabona termesztésére. A háramnyomásos gazdálkodás Franciaországból terjedt el, a 6. századtól kezdve. A szlovének a 9. századiban vették át frank hatásra. 25 A szentgotthárdi apátság szlovén nemzetiségű jobbágyai tehát már jól kellett, hogy ismerjék ezt a földművelési technikát a 12. században. A föld megművelésében a 18. század közepéig Szlovéniában és Magyarországon csak kisebb változások következtek be. Szlovéniában a 15. századtól, a Vas megyei szlovén falvakban pedig a 17. századtól kezdődően terjedt el a hajdina termesztése, melyet ugaron hagyott földbe, vagy másodvetésként vetettek. A kukorica a 17. században terjedt el. 262
