Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

keletkezhetett. A vágás mentén ugyanis semmiféle roncsolás sem észlelhető. A fa szórtlákacsú, de az évgyűrűhatáron megás az edények méretében eltérés mutatkozik a tavasziak javára. A tracheák magánosak, ikerlikacsok, vagy likaessugarak. A bélsugarak egyrétegűek, sejtjeik kissé megnyúltak, szögletesek. Az edények falain vermes és udvaros gödörkék fedezhetőek fel. E bélyegek alapján a fekete nyár, a Populus nigra L. szerkezetére ismerhetünk. % 149. sz. sír: A 25 év körüli férfi sírjában két fém töredéken voltak fa maradványok. a) Az erősen eloxidálódott vasmag felületén vizsgált fa nyomok nagyon rossz megtartásúak voltak. Fája szórtlikacsú, melyet pontosan meghatározni nem lehetett. Tehát csak azt áUapít'hatjuk meg, hogy lombosfával van dolgunk. b) A másik fém tárgy töredéken megmaradt fa töredékek már valamivel jobb megtartásúak. A keresztmetszet szórtlikacsú képet mutat. Az évgyűrűhatáron sűrűn elhelyezkedő edények a kései pasztában már csak ritka sorokba rendeződve jelennek meg. A bélsugarak egysorosak. Az edények magánosak, ákerükacsok és likacssugarak, létrás perforációval és ritkán spirális vastagodással. Ezek alapján faimaradványunk a közönséges mogyoró, a Corylus avellana L. bélyegeit viseli. A régész jelzése szerint a, fémtöredék egy kardnak a része. A facmairadvány tehát vagy a kard markolatát, vagy pedig a hüvelyét alkotta. ÖSSZEFOGLALÁS Mellékelt táblázatunk 7 rovatában foglaltuk össze mindazt, amit a vizsgált tárgyakról el tudunk mondani. A növényi maradványok általában fémekhez tapadt kisebb-nagyobb töredékek alakjában maradtak fenn, ahol konzerválásukat a fémek sói végezték'. Ennek következménye viszont, hogy a maradványok metszet készítésére alkalmatlanok. E miatt csak felületi módszerekkel végezhettük a vizsgálatokat, A leletek közül érdekességük révén néhány kiemelésre kínálkozik. Az egyik ilyen a 75/c-vel jelzett lenvászon töredék, mely egy ezüst lemezkére ragadva maradt meg, felületén két pehely tollait is megőrizve. A textília egy tollpárna lehetett, melyre a kardot ráhelyezték. A másik egy pajzsdudor (99/d.) töredéke (umbo) (In.: Salamon—-Erdélyi 1971. Taf. 16. Grab 99.), melyen fa részletek is megmaradtak (Betula pendula L.). Érdekessége azonban az, hogy az umbo felfekvő része és a fatest közé árvalányhajat, Stipa capülata L.-ft, tekertek alátétként. A Stipa capiüata L. szárrészei a közölt fényképen is jól felismerhetők. Ez a növény a környéken még ma is előfordul, tehát a pajzs helyj készítését igazolja. A pajzsnál alkalmazott felhasználása talán kultikus célokat is szolgált. Említést érdemel egy nyílvessző, mely meglehetősen ritka a hasonló leletek között. Diófából, Juglans regia L.-ből készítették. Végül egy nagyon érdekes famaradványt, egy rétegelt „lemezt" kell kiemelnünk (lásd 5. ábra). A fatest ugyanis kétféle fa vékony szeleteinek egymásra rétegzéséből és összeragasztásából született. A mai rétegelt lemeztől annyiban tér el, hogy az egyik réteg hosszmetszeti, a másik pedig keresztmetszeti síkban készült. A rostok futása tehát T alakban találkozik. A váltakozó fa rétegek a Populus és a Cerasus nemzetségbe tartoznak. A tárgy funkcióját a kísérő régészeti leletek alapján sem 24