Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

tudjuk megítélni és azt sem értjük, hogy miért volt szükség egy ilyen formájú tárgynál a különböző fa lemezkékfoől történő összeragasztásra. Talán ennek is kultikus célja lehetett? A növényi maradványok között 11 genusnak 14 faja vált ismeretessé. Közülük a Populus genus szerepelt a legnagyobb gyakorisággal. Három faját (Populus termula, nigra, alba) biztosan felismertük, míg öt maradványát, csak nemzetségre tudtuik meghatározni. Kardhüvely, szíjvég bélés és rétegelt lemez készítésére használták. A másik két leggyakoribb fafaj a Fagus silvatica és a Tüia cordata MILL. Előbbit kadhüvely és lándzsanyél, utóbbit ikarhüvely, kard fülbélés és szíjvég bélésnek 'használták. A Cerasus avium MÖNCH., valamint a Quercus fametto TEN. három-hámom iminitánál szerepelt jés kardhüvely, lkésnyél és rétegelt lemez;, illetve Ikardhüvely céljaira hasmosíitoották. Kétskét mintában szerepelt a Fraxinus excelsior L. és ia Corylus avellana L. A Fraxinust ikardhüvely és lándzsanyél, a ,Cotrylust pedig lándzsanyél és ikandcmarkolat céljára használták. Egy-egy leleten fordul elő a Fraxinus ornus L ., a Juglans regia L. és a Betula pendula ROTH. A Fraxinust lándzsanyélnek, a Jugiamst lándzsanyélnek és nyílvesszőnek, a Betulát pedig pajzsnak használták. * A lágyszárú növényeik közül a pajzsdudor alátétként használt Stipa capillata L.-t, valamint a Linum sp.-t kell megemlítenünk. Az előbbi talán kultikus célokat szolgált, míg az utóbbi textília alapanyagául szolgált. Fás növényeink közül a Quercus farnettó TEN.-t kell ikáemelnünk, melyről a leletek alapján megállapíthatjuk, hogy a mainál nagyobb gyakorisággal kellett erdeinkben előfordulnia. A meghatározott növények valamennyien a lelőhely környezetében élhettek és az előkerült tárgyak és eszközök helybeli készítését látszanak igazolni. IRODALOM — LITERATUR Füzes, F. M. 1964: Die Pflanzenfunde des langobardischen Gräberfeldes von Vörs. — Acta Archeol. XVI. pp. 409—442. Bpest. Füzes, F. M. 1964: A jutási és ösküi avarkori temetők növényleletei. — Veszprém m. Múz. Közi. 2. pp. 437—458. Veszprém. Horváth, E. 1971: Xylotomische Untersuchung des Holzmaterials der Holzschale aus dem spätrömischen Gräberfeld von Csákvár. — Alba Regia XI. 1970. p. 77. Taf. XXX. Székesfehérvár. Horváth, E. 1977: A mucsfai későrómai favödör xylotomiája. — Xylotomie des spätrömischen Holzeimers von Mucsfa. — Arch. Ért. 104. pp. 205—208. Bpest. Salamon, Á. 1962 : Ein völíkerwaind'eruingszeitiliche Beschlag aus Römye. — Fouia Arch. XIV. pp. 57—65. Bpest. Salamon, Á.—Erdélyi, I. 1971: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. — Studia Archeologica V. Bpest. Sági, К. 1963: A vörsi longobard temető újabb ásatási eredményei. — Veszprém m. Múz. Közi. 1. pp. 39—80. Veszprém. Sági, K. 1964: Das langobardische Gräberfeld von Vörs. — Acta Arch. XVI. pp. 359— 408. Bpest. 25