Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

azonban az edényeik mérete és száma nagyobb mint az évgyűrű egyéb helyén. így bizonyos fokig likacsgyűrűs képet mutat. A tracheák között egy sejt széles bélsugarak észlelhetők. Ezek a jegyek a Salicaceae családra utalnak. A tracheák egyszerű perforációjúak, falaikon udvaros gödörkékkel. A bélsugarak heterogének. A felsorolt bélyegek alapján maradványunk leginkább a rezgőnyárral, a Populus tremula L.-vel mutat hasonlóságot. Még négy különféle famaradvány látott e helyen napvilágot, melyek közül kettő az előzővel azonos fajihoz tartozott, s valószínűleg ugyanannak a fegyvernek volt része. c) Ä sír ötödik fája nagyon érdekes lelet, ugyanis benne a mai rétegelt falemez egyik ősét ismerhetjük fel (L. az 5. ábrát). A fatest ugyanis különböző fák vékony szeleteinek egymásra rétegzéséből és összeragasztásából született. Az egyes rétegek vastagsága az egy millimétert sem éri el. A lelet szerkezetileg annyiban tér el a mai rétegelt falemeztől, hogy a falemez rostiránya nem mindig hossztengely irányú, mint a mai rétegelt lemezek esetében, hanem az egyik réteg mindig a keresztmetszeti sík irányába van vágva. A tárgyalt fatest tehát úgy készült, hogy egy hossztengely irányában vágott vékony falemezhez egy kereszt irányban vágott lemezkét 'ragasztottak váltakoziva, míg a Ikívánt méretet el neim érték. A rostok futása így egymásra merőleges a két lemezben, vagyis T alakban találkoznak. Mivel a leletet ritkasága miatt megbontani nem lehetett, a fák faji hovatartozása biztosan nem volt megállapítható. A látható durva kép alapján lehetséges, hogy az egyik lemezféleség a Populus nemzetséghez, annak valamelyik fajához tartozik, melyre a szórtlikacsú fa keresztmetszeti képéből, a rajta látható egysoros bélsugarakból és ezek együttes habitusképéből következtethetünk. A másik faféleség sötétebb színével tűnik ki. Ennek fája is szórtlikacsú, de edényei kisebbek és bélsugarai szélesebbek, 1—3 sejt szélesek. E jegyek alapján fánkban a cseresznyefa, a Cerasus avium MÖWCH.-re ismerhetünk. Ä kétféle fából többszörös rétegzésben összeragasztott fatestből készült maga a tárgy, melynek használata és rendeltetése a kis darabból nem volt megállapítható. A sírból előkerült egyéb leletek alapján vagy egy kard hüvelyének, vagy pedig egy fa edénykének a töredékét kell benne látnunk. A lemezt peremén visszahajló ezüst lappal burkolták. A perem mentén textíliára, de legalábbis fonalra emlékeztető szálak szövedéke is napvilágot látott, melyen azonban sem szövésnek, sem fonásnak a nyomát nem sikerült felfedezni. Biztosan nem tudjuk tehát, hogy milyen célt szolgált és e cél érdekében milyen előnyöket jelentett a fáknak ilyen jellegű és formájú társítása. Talán kultikus célokat szolgált? d) A hatodik famaradvány egy szíjvég bélés töredéke. Fája szórtlikacsú, 1—3 sejt széles bélsugarakkal. A tracheák magánosak, ikerlilkacsok, vagy likacssugarak. Az edények falán vermes gödörkék és csavaros vastagodás észlelhető. A felhasznált szíjvég bélés tehát a kislevelű hárs, vagyis a Tüia cordata L. fájából készült. 238. sz. sír: A 15 év körüli leány sírjából egy szíjvég bélése került elő. A nyelvalakúra legömbölyített végű famaradvány tartotta a szíjvégi veretet, melyre a fémixid nyomok is utalnak. A fa egyik felén, a középső harmadában egy egyenes vágású vonal látható, mely csak felületi rétegeket érint, s mely valószínűleg egy nagyon éles és finom késtől származik és a ta szabásakor 23