Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - Dömötör Ákos: Nagy István meséi
Állandó jelzőkj állandó szókapcsolatok, összetett szavak teszik szemléletessé a cselekményt. Nagy István előadásakor sokatmondó, nem mindennapi esztétikumot sugárzó hangsúllyal említette Arasztos Tóbiás nevét. Szinte maga is érezte ennek az állandó jelzőnek a szemléletességét. A sárkánkígyó 56 , a szárnyas farkas 57 motívuma nem egyedül fordult elő, de szemléletes elemnek bizonyult. A hallgatóság egy-egy tagjában, kívánságképpen az adott motívum önállósult: „Mesélje el az Arasztos Tóbiást!" — mondták olykor-olykor a gyerekek. Nem térek ki részletesen Nagy István többi motívumának tárgyalására, csupán néhány közismert vagy figyelemre méltó elemet sorolok fel. Ezek a motívumok tehát abc-rendben a következőik: Cethal hátán utazás: K—191— I. 7. old. — Erdő, rengeteg nagy: K—191— I. 2. old. — Elrejtett erő: K—191— I. 6. old. — Éjfél és Hajnal megkötözése: K—191— I. 2. old. — Halottként bábut temetnek el: К—191— IV. 4. old. — Hős segít a kishalnak: К—191— 1. 2. old. — Ingyenes csárda: K-^-191— I. 4. old. — Kivágott nyelvek mint bizonyítékok: K—191— I. 4. old. — Mágikus pikkely a Kishal testéből 1 : K—191— I. 2. old. — Más ruha mindennap: К—191— I. 2. old. — Nap leánya: К—191— I. 7. old. — Testamentom, lásd más ruha ... — Üstökös keletkezése: К—191— I. 7. old. — Vadász: K—191— I. 8. old. — Vadkan megölése: K—191— I. 7. old. Nagy István mesehőseinek a neve sajátos kettősséget mutat: a megszokott neveik némelykor becéző alakjai 58 (Palkó, Pista, Kalimus) mellett, a nép körében el nem terjedt „magyaros" nevek {Kenéz, Oslatár, Levente) is föllelhetők. 59 Ebből a heterogenitásból csupán azt lehet levonni, hogy a ponyvaírók ízlése különböző volt, a ponyvákat kiadó nyomdatulajdonosok egyszer a táji valósággal való megegyezést, másszor a szokatlan jelenséget tartották jónak az olcsó, szórakoztató termiékek forgandósága növelésére. A szájhagyomány Nagy István közvetítésével megőrizte azokat az elemeket, amelyek különbözősége egykori üzleti megfontolásból fakadt. Népi előadóművészünk mesekezdetei és záróformulái egyszerűek és megszokottak voltak. Vitéz Kalmus cselekményét mindenfajta cifrázás nélkül kezdte el: „Egy öreg királnak volt három fia." 60 Hasonlóan az előbbilhez egyszerű volt másik mesekezdete is: „Volt egyszer egy öreg fcirál, annak volt három fia." 61 Az általánosan elterjedt magyar meseh'agyományt folytatta ugyanennek a mesének a befejezésével: „Most is élnek, míg meg nem (haltak." 62 A mesén belüli formulák és fordulatok l hol táji vagy helyi, hol általános jellegzetességek. Egyik megszólításában a magyar—horvát—szlovén együttélés emlékét fedezhetjük fel az első árulkodó szó alapján: „Szivaricás jó reggelt adjon Isten, óriás uraimék!" 63 A mesei szólások többsége a magyar folklórból ismert: „Micsoda idegen szagot érzek!" — mondja egy öregember Nagy István előadásában. 64 Az inas lélekszakadva közli az uralkodóval: „Felséges királom, életem-halálom kezébe ajánlom, Gyurka megölte a sárkánt. 65 A király pedig megöleli Gyurkát, és örömmel ígéri : „Tiéd ta lányom, egész királyságom Î" 66 Űtiközben pedig így szólít ják meg Kalmust: „Jó reggelt, királyfi! Mi járatban vagy?" 67 És a mondat az ifjú párnak: „Ásó-kapa választ el egymástól" — annyira közismert, hogy már majdnem elcsépelt. 68 Nagy István kiválóan értett ahhoz, hogy szóláshasonlatokkal még szemléletesebbé tegye (a megelevenített cselekményt. Ezt a művészi eszközt magával vagy hallgatóságával szorosan kapcsolta össze. A festői földrajzi környezetbe magát vonta bele, amikor ezt mondta : „... sok helyen olyan szűk az út, hogy a kisujj am se tér el rajta!" 69 A testrészek a paraszti gazdálkodás tárgyaihoz 313
