Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.
exclamationis L. is — bár ugyancsak széles ökológiai tűréshatárúak, országszerte gyakoriak — nedvesebb helyen érnek el nagyobb dominancia-értéket. Tápnövényeik révén ugyancsak nedvesebb helyeken szaporodhat el jelentősebb mértékben a Cyclophora linearia Hbn. (főleg bükkön él) és a Lomaspilis marginata L. (fűzfafajokon él). A Panolis flammea Schiff, az erdeifenyővel együtt országszerte előfordul, a telepített fenyvesekben talán még nagyobb mértékben elszaporodhat, mint másutt. A természetes kevert erdőállományok (az erdeifenyő eredetileg ilyenekben fordul elő!) nem kedveznek a nagymértékű gradáció kialakulásának. 11. kép. Lombfogyasztó és zuzmóevő nagylepkefajok mennyisége a 3 őrségi fénycsapdában a = Szakonyfalu, ib = Szalafő, с — Magyarszomibatfa. 1 : tölgyön is (élő polifág fajok, 2: monofág itölgyevőfc, 3: Ifűz,- (és nyárevőki, 4: gyertyán- és (bükkevok, 5: mogyoróés hársevők, 8: nyír- és égerfogyasztók, 7: tűlevelűeken élők, L: zuzimóevők Abb. 11. Die Mengen der laub- und flechtenfressenden Gross-Schmetterlinge von den drei (Lichtfallen in der őrség а = Szakonyíalu, b = Szalafő, с = Magyarsizomibatfa. 1 : isolöhe polyphage Atren, die auch auf jEichen deben, 2: tmonophage eichenlaubfressende Arten, weiden- und pappelnlaubressende Anten, 4: weissfouchen- und buohenlaubfressende Arten, 5: Haselnuss- und lindenfiressende Arten, 6: (birken- und erlenfressende Arten, L: flechtenfressende Arten A lombfogyasztó fajok mennyisége ugyancsak jellemző egy adott lelőhelyre. Ezek vizsgálatát már korábban is végeztem (Uherkovich 1975, 1976, 1977a). A három őrségi fénycsapda alapján is elvégeztem az egyes lombfogyasztó csoportok mennyiségi összegzését. Ezek szerint — összehasonlítva az idézett munkákban foglaltakkal — a lombfogyasztó fajok összmennyisége alacsonyabb, mint a gyertyános-tölgyes zónában levő élőhelyeken (Gilvánfa, Kisvaszar), de jóval magasabb a karsztbokorerdőkben levő lombfogyasztóknál. Az egyes lombfogyasztó csoportokat vizsgálva feltűnő a tűlevelűeken élők jóval nagyobb mennyisége, ami itt persze nem meglepő. Viszont annak ellenére, hogy a nyíren és égeren élő nagylepkék faj száma itt is (a Zempléni-hegység mellett) eléri a hazai legnagyobb értéket, példányszámuk alacsony, összességében is csak néhány tized százalék. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért a magyarszombatfai adatok közül csak az 1975—76. évieket vettem figyelembe, ugyanezen időszak alatt a szalafőieket is. A lombfogyasztók összege ezalatt Magyarszombatfán 30,6, Szalafőn 35, Szakonyfaluban 28,4% volt (lásd még a 11. képet is!). A zuzmóevők aránya egyik vizsgálati helyemen sem volt jelentős, 1,3— 89