Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Tóth Endre: Egy Szombathelyre vonatkozó XV. századi elpusztult kézirat

JEGYZETEK 1. Dr. Géfin Gyula (1889—1976) a szombathelyi püspökség könyvtárának és

1 a {levéltárának volt többek között az igazgatója. A püspökség és a város történeteved foglalkozott, de maradandó érdeme az egykori püspökkertben a régészeti feltárások kivitelezése is. 2. Géfin Gy., Szombathely vára (Szombathely, 1941, Vasi Szemle Könyvei 180.) = Dunántúli Szemle 8, 1941, 22.— 171.— ; Paulovics I., Savaria. — Szombathely topográfiája, Acta Savariensia (Szerk. Géfin Gyula) 1. kötet, Szombathely 1943. 3. M. Mitterauer, Karolingisehe Markgrafen im Südosten, Archiv für österreichische Geschichte, Bd. 123, Wien 1963.; Szent Márton születéshelyéhez.: Tóth E., Suent Márton pannonhalmi születéshely-legendájának a kialakulása, Vigilia, 1975, 4. Tóth E., Karolingisehe Burg von Sabaria, Folia Arch. 1978. 5. JR. Pococke, A Description of the Eastand Some Other Counzriez, London I., 1743, II. 1745.; vö. Országh L., Angol utazók Szombathelyem kétszáz év előtt, Vasi Szemle 5, 1938, 179—182.; W. Kubitschek, äeltere Berichte über den römischen Limes in Pannoni en, Sitzungsberichte, Wien, 209, 1929:1, 50.— 6. Szombathely 1592. évi urbáriuma, Győr, Püspöki Lt. Capsa y, fasc. XII, nr. 1: „Olim erat quaedam Romanorum colonia, quod patet ex ruderibus, statuis, columnis litieris incisis, idolibus ambitu murorum veterum longe lateque eminentium". Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyveinek a tanúsága szerint a város környékén a XIX. század elején még néhány római sírépítmény igazolthatóan álilt! Bontásukra ekkor adtak engedélyt. A várostól keletre fekvő nagy római síremlék, a Bálványkő, amely már a XV. századi oklevelekből ismert, a XIX. század hatvanas éveiben is látható. 7. P. Ransanus, epit. I., ed. M. Florianus, Fontes domestici IV, Budapest 1885, 148.: "Hic est Savaria vetausta olim civitas, cuius apparent adhuc multa vestigia, inter quae spectantur columnae eximiae magnitudinis". Az antik emlékeket és főleg az oszlopokat majd mindegyik Szombathelyen járt utazó felemlíti', vö. E. B. Tho>mas., Affreschi di Dorfmeister a Szombathely (II primo museo Ungherese), Acta Hist. Artium 12, 1966, 145.— ; ТофЬ E., A savariai insularendszer rekonstrukciója, ArchÉrt 98, 1971, 162.—. Meg kell jegyeznem: a tönténetkutatásban általában elsikkad az a tény, hogy Szombathely antik Savaria / Sabaria neve nem a humanizmus-kori azonosítás eredménye, hanem a római kortól a Karoling időszakon keresztül a magyar középkoron át a XIX. századig. (!) élő név. Olyannyira élő és ismert, hogy a magyar középkorban gyakran a dunántúli vagy a Dráva—Száva közi — szombat — tagot tartalmazó helynevek latin fordítására is felhasználták (pl. Muraszombat, Nagyszombat atb.). Vö. Tóth E., La survivance de la population Romaine en Pannonié, Alba Regia 16, 1977, 112.— 8. Urkundenbuch des Burgenlandes, Graz

—Köln 1955, I. 235. 9. Vö. A Zsigmondkiori Okmánytár (Mályusz E.) indexeit a városfalak építéséről, 10. ( Archiv für Kunde österreichischem Geschichtsquellen 1849, 47. sz.; 11. A Győr Jaurinum nevének a G-vel kezdődő változatához.: Váczy P., A város az ókor és a középkor fordulóján, in: Győr. Várostörténeti tanulmányok, Győr 1971, 54, 68. 12. A Hédervary család oklevéltára (Br. Radváinszky B.—Závodszky L.) Budapest 1922, II., XIV.; Fügedi E., A XV. századi magyar püspökök, Történeti Szemle 8, 1965, 488.—. 13. Schematizmus dioecesis Jauriensis, Győr, 1968, 137. 14. St. Sohoenvisner, Da antiquitate et históriáé Sabariae ab origine usque ad praesens tempus, Pest 1791. 15. Például Zsigmond 1399-es oklevelének a méltóságs órában, Hédervary oki. I. rar. 29. 16. A könyv alakú oklevelekhez lásd: Szenitpétery il., Magyar oklevéltan, Budapest 1930, 10. 457