Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A festett díszítésű házormokról és a hegyhátszentpéteri tájházról

Az említett szarvaskendi és gersekaráti lakóház díszített faormát, az épület lebontása után, szerencsére sikerült megszereznünk a Vasi Múzeumfalu számára. Közel két évtizede küszködünk a Vasi Hegyhát legszebb festett f aormú házainak megmentésével, de sajnos kevés sikerrel. Tulajdonosaik az 1960-as «évektől kezdődően sorra bontották le ezeket, hogy helyűikre a megváltozott igényeiket kielégítő modern lakóházakat építtessenek. A bontásból kiikerülő és még ép gerendákat rendszerint felhasználták az új ház tetőszerkezetének kialakításánál, vagy (kisebb melléképületek felállításánál, a rövid méretű festett oromdeszkák sorsával nem nagyon törődtek. A tulajdonosok bontási szándékáról és a bontás idejéről kezdetben nem is szerezhettünk tudomást. Később sorra jártuk az ilyen lakóházakat és megállapodtunk a tulajdonosaikkal, hogy bontás esetén a festett faormot megvásároljuk múzeumunk -számára. Ilymódon a már említetteken (kívül is sikerült még néhányat megszereznünk a Savaria Múzeumnak. A Szombathelyre beszállított házormok felállítására, illetve bemutatására, a Vasi Múzeumfalu II. építési ütemének területén kerül majd sor. Az -eddig leírtak után talán már nem szükséges indokolni, hogy a népi építészet szempontjából milyen jelentős eredmény a hegy hátszentpéteri Béke u. 86. számú festett f aormú lakóház helyszíni fenntartása, tájházként történő múzeumi üzemeltetése. Nem véletlen, hogy a műemlékvédelem ezt a házat minden módon meg akarta menteni, ezért már az 1960-as évek közepén, az akkor még magántulajdonban levő épületet állami hitelkeretből helyreállíttatta. Minderre a helyreállítás szükségességének egyik fő szorgalmazója, Tóth János így emlékezik vissza: „Az épület északi falát az esők áztatták és veszedelmesen megroskadt. A házigazda szegény volt, nem tudta rendbehozatni, s az Országos Műemléki Felügyelőség sietett a segítségére. Kicserélték a falat s a költségek kis részét rátáblázták a házastelekre. Ez a ház ma a Hegyhát egyik legértékesebb műemléke."

18 A műemléki helyreállítás alkalmával nem került sor a festett orom felújítására, rekonstrukciójára, ezért ezt most a megnyitás előtt kellett elvégeznünk. Frigy Vincéné halála után a hegyhátszentpéteri Béke utca 86. számú lakóházat telkével együtt — megyei és járási támogatással — a helyi községi tanács az 1970-es évek közepén megvásárolta, majd tetőzetét részben újra zsúpoltatta, utcai kerítését és kapuját felújíttatta, hogy múzeumi céllal hasznosíthassa. A falu néprajzi gyűjteményét kívánták az épületben elhelyezni, 1977ben még tematikus csoportosításban vitrinekben, tárlókban, tanácsunkra azonban — az úgynevezett tájházak mintájára — az egyes helyiségek funkcionális berendezésére került sor, melyet a tárgyi anyag vonatkozásában kiegészítő, pólgyűjtésekkel helyileg szakszerűen megoldottak. A berendezési tárgyakat, bútorokat a helyi általános iskola honismereti szakköre gyűjtötte össze, Szakály Ferenc tanár irányításával. A festett orom. helyreállítását, a kiállított tárgyak konzerválását és elrendezését a Savaria Múzeum munkatársai végezték. Ilyen előzmények után kerülhetett sor a hegyhátszentpéteri műemlékház, illetve a hegyháti tájház ünnepélyes megnyitására, az 1978-as Múzeumi és Műemléki Hónap keretében, október 29-én. Azt is megemlítjük, hogy az összegyűlt tárgyi anyag kisebb hányada nem került kiállításra, hanem múzeumi raktári anyagként szerepel, mely a hegyháti parasztság egykori életének, munkájának tudományos dokumentálása érdekében, még újabb gyűjtésekkel tovább fejleszthető. 287