Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

гг. Ar mászókéményes konyhai tüzelőberendezéssel és kályhás szobával. A hegyvidéki településeknél viszont a régi füstösházas elrendezésű alaprajzi forma volt a gyakoribb, egészen az utólbbi évtizedekig, ahol a füstösház helyén kialakított szoba és a pitvar helyét elfoglaló konyha osztatlanul maradt továbbra is, akár az egykori teljes méretben, akár kisebbített alakban. Erre már Gazda Anikó is utalt: „A hegyvidéki településeknél a konyha nem oszlik két részre, hanem a funkció szerinti tagozódás érvényesül. Az első rész közlekedő terület, a hátsó pedig főzésre szolgál, s itt helyezkedik el a nagy szikrafogóval ellátott kemence is ... "

65 A két részre osztott, vagyis pitvaros előtérrel is rendelkező füstöskonyhák esetében már számolnunk kell álkéménnyel, melyet a tüzelőpadkával ellentétes oldalon, a mennyezetbe vágott négyszögletes nyílás fölé helyeztek el'. Ez a deszkakémény azonban még nem tekinthető igazi kéménynek, mivel nem közvetlenül a tűzhelyről, hanem a konyhából vezeti ki a füstöt a szabadba. Ilyen deszkakémény a hegyvidéki füstöskonyhák mennyezetén még napjainkban is tanulmányozható. , Területünkön a füstösházaknál és a füstöskonyhás lakóépületeknél egyaránt a kemence szája előtti tüzelőpadka fölé régebben vesszőből fonott — később téglából boltívesen falazott — és alul-felül sárral tapasztott szikrafogót építettek. A tüzelőpadka méreteihez igazodó és egyik hosszanti oldalán vízszintesen a kemence vállához csatlakozó, nagyjából féDhenger formájú szikrafogó akad'ályozta meg, hogy tüzelés alkalmával a szikra a mennyezetig, illetve a födémgerendákig feljuthasson, s bizonyos mértékben a füstöt is terelte. A Vas megyei szlovén vidéken a füstöskonyhák két alapvető típusát lehet megkülönböztetni; 1. A hegyvidéki (településekre jellemző az osztatlan, tehát közös légterű és viszonylag nagyméretű, tágas, többféle funkciót is betöltő füstöskonyha. 2. A síkvidéki lakóházak viszont két részre — pitvarra és konyhára —osztott kisméretű füstös főzőtérrel rendelkeztek, ahol szinte csak az ételek előkészítésére, a főzéshez, sütéshez szükséges eszközök tárolására jutott hely. Az utóbbi nem tulajdonítható a KisAlf öld felől érkező szabadkéményes konyhák hatásánaik, melyek a múlt század első felében korszerűbb típusként előrenyomultak és Vas megye nagyobb, keleti részén rárétegződtek a füstöskonyhákra, mivel a szabadkémények paraszti használatára sem a hazai szlovén, sem az őrségi magyar területen nem került sor. Itt ugyanis a füstöskonyhákat közvetlenül a mászókéményes tüzelőberendezések váltották fel.

66 Arra már utaltunk, hogy a síkvidéki szlovén települések építészeti és lakáskultúrája jóval megelőzte az eldugottabb hegyvidéki szórványtelepülésekét. Ezt a tényt nemcsak a másfél évszázaddal ezelőtti leírók emelték ki, hanem a XX. század kutatói is 'és mindezt gyűjtőútjaink során magunk is tapasztalhattuk. Éppen ezért a hegyvidékieknek elsősorban a síkságon lakók mutathattak jó példát az új lakóházuk niegépítéséhez, vagy a régi korszerűbb átalakításához, a tüzelőberendezéssel összefüggő alaprajzi tagolódás megváltoztatásához, vagyis a pitvaros füstösház helyett a szobás füstöskonyhás lakás kialakításához. Üj házak esetében — ez az anyagi megterhelésen kívül — nem okozhatott túlságosan nagy problémát, mivel szinte csak másolni kellett egy korszerűbb formát, azaz az igényeknek megfelelően kiválasztott, mintaként szolgáló lakóépületet. A régi füstösházak olcsó és praktikus átalakítása, korszerűsítése viszont már nagyobb gondot okozhatott, ezért nem véletlen, hogy itt többféle módszert követtek, az egyes helyiségek méretétől, funkcionális kihasználásától, a család létszámától, és vagyoni helyzetétől függően. Ebben az 266