Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

tott. A füstösház egyetlen (kemencével) fűthető terét a kutatók füstösszobaként is emlegetik, ami pontos megfelelője az osztrák (stájer) Rauchstube, vagy a szlovén dimnica terminológiának, de nevezik lakókonyhának is.

5 Szentmihályi Imre helyesen utal arra, hogy „ amíg nem jelent meg a kályhás szobás, füstöskonyhás ház, addig nem volt szükség „a ház" és „a szoba" ilyen megkülönböztetésére."

6 Biró Friderika a füstösház, illetve a füstöskonyhás ház megnevezés, mellett és helyett, az „egyetlen központú lakóteres ház" és a „két vagy több központú lakóteres ház" 'kifejezést is használja.

7 Véleményünk szerint leghelyesebb, ha ezt a primitív, „ősi" háztípust és annak egyetlen fűthető helyiségét egyaránt füstösháznak nevezzük, megkülönböztetve a fejlettebb kéttüzelős típustól, a füstöskonyhás épülettől, amelynél osak a tüzelőpadkás 'kemencével ellátott konyha füstös, a konyhából fűthető kályhás szoba már füstmentes. Az előbbinél és utóbbinál egyaránt, a füstös helyiség a lakóépület típusának meghatározója. Eredetileg mindkét háztípus kémény telén, de a szlovén vidéken az utóbbi néha már álkéménnyel

1

, deszkakéménnyel ellátott. A múlt század eleji történeti néprajzi források és az újabb kutatások alapján Barabás Jenő a következőkre hívja fel a figyelmet: „Nyilvánvalónak látszik, hogy az egy tüzélőhelyiséges épület szükségszerűen — a fejlődés egy meghatározott szintjén — nem egyetlen helyiségből áll. A differenciálatlan lakó- és főzőtér mellé raktárul szolgáló épületrészek, esetleg istállók, ólak, pajták csatlakozhattak. A valóban egy elemű, egy tüzelőhelyiséges primer ház és a kéttüzelőhelyiséges ház között tehát a fejlődés menetében számolni kell a „ház"hoz csatlakozó gazdasági rendeltetésű helyiségekkel, a Nyugat-Dunántúlon mindenesetre előbfo, mint ahogy a két meleg helyiség létrejött volna."

8 E megállapítás az általunk vizsgált szlovén területre is érvényes. Elöljáróban szeretnénk felhívni a figyelmet az itteni füstösházak egyik nagyon fontos helyiségére, nevezetesen a pitvarra (p're :klet), amely a nagyméretű tüzelőhelyiség, vagyis a füstösház és a kamra között helyezkedett el. A szlovén népi elnevezésének jelentése: előkamra = kamra előtti helyiség. A pitvar a stájer és a szlovén füstösházakban egyaránt megtalálható (Vorhaus, Laube, Flur, illetve preklit, p're:klet elnevezéssel), sőt azok nélkülözhetetlen, többféle funkciót is betöltő, központi elosztó tere, mivel csak ezen keresztül lehet megközelíteni a tüzelőteres füstösházat és a kamrát, amiknek az ajtója ide nyílik. A pitvar többféle rendeltetésére a továbbiakban még utalunk, itt a közlekedő, átjárást biztosító funkcióján kívül, csupán a füstelvezetési szerepét emeljük ki, mivel a tüzelőpadkás kemencénél keletkező füst nagyobb része ezen keresztül távozott a szabadba. A pitvar a XVIII. század végére többnyire már zárt helyiség volt e területen. Korábban elől-hátul nyitott, később viszont már csak elől — a tornác felől — volt színszerűen nyitott, de még akkor is födém nélküli lehetett, éppen a fentebb említett átjárást biztosító és füstelvezető szerepe miatt, ha a tágabb értelemben vett raktározó- és munkatér funkciójára nem is utalunk. A pitvar mennyezetének és ajtóval ellátott tornác felöli zárófalának beépítésére feltehetően, egyrészt a tűzbiztonsági okokból került sor, amit a felülről jövő földesúri vagy „hatósági" intézkedések is befolyásolhattak, másrészt a huzatos munkahely, nyitott tárolótér megszüntetése, zárttá tétele érdekében, a lakóépület korszerűsítésén túlmenően. Az eddig leírtakból kitűnik, hogy területünkön a pitvar a XVIII. század végétől már szabályos zárt helyiség volt a lakóépület középső részén, a füstösház és a kamra között, amely az elnevezés másféle értelmezése ellenére sem tévesztendő össze a lakóház udvari oldalán végighúzódó keskeny (kb. 1 m szé228