Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 A FELSÖSZÖLNÖKI SZLOVÉN FÜSTÖSHÁZ (Egy füstöskonyhás hajlított ház bontásának tanulságai) t BARDOSI JÁNOS A címben is jelezni akartuk, hogy dolgozatunkban egy olyan szlovén füstöskonyhás épületet mutatunk be, amely a bontás tanulságai szerint eredetileg füstözházj^ak épült, feltehetően a XVIII. század második felében, vagy a XIX. század elején. A füstösház elterjedési köre Ausztriából az alpesi vidékekről, főleg Stájerországból és Szlovéniából nyúlik át hozzánk. E területről — mint a stájer és szlovén lakosságra jellemző háztípusról — gazdag anyagot ismerhetünk, főként a német (osztrák) nyelvterület néprajzi szakértőinek alapvető munkáiból és a szlovén kutatók tanulmányaiból.

1 Hazai vonatkozásban legkorábban a múlt század elejéről származó leírások nyújtanak adatokat a szlovén füstösházak megisimeréséhez.

2 E háztípus magyar változatainak keletkezési, elterjedési, továbbfejlődési problémáival több kutató is foglalkozott.

3 Sőt az utóbbi években egyre jobban megélénkül a témára vonatkozó érdeklődés, amit a hazai szabadtéri néprajzi múzeumokba beszállítandó épületek szakszerű bontásával felszínre kerülő újabb adatok is indokolnak. A három országhatár érintkezési területén bizonyára sok kapcsolat, azonosság lehetett a füstösházak között, de a típuson belül táji variációik is kialakulhattak, akár osztrák, akár szlovén, vagy magyar részről. A táji variálódás a füstösházak későbbi alakulásmeneténél, továbbfejlődési, korszerűsítési formáinál, vagyis a füstöskonyhás épületté történő átalakításánál nyilvánvalóan még nagyobb mértékben érvényesült. Az általunk bemutatott ház fejlődésének tüzetesebb megismerése, vizsgálata is egy táji típus alakulásmenetét, egyfajta korszerűsítési módját dokumentálja. Mielőtt azonban ezt részletesen tárgyalnánk, utalunk a füstösház és a füstöskonyhás lakóépület közötti lényeges különbségre, a pitvar elhelyezkedésére, funkciójára, fogalmi meghatározására, valamint ezek többféle elnevezésére, terminológiájára. A füstösház a fejlettebb, kéttüzelős füstöskonyhás lakóépületeket korban is megelőző, egy vagy rendszerint több helyiségből álló, de kályhás szoba nélküli, egytüzelős (tüzelőpadkás kemencével ellátott) háztípus, melynél az egyetlen fűtött tér a későbbi szoba és konyha funkcióit egyaránt egyesítette, vagyis „szoba" és „konyha" is volt egyben. E meglehetősen füstös helyiségben főztek, sütöttek, dolgoztak, aludtak. Nem véletlen, hogy a szoba és konyha funkciót egyesítő helyiség mindig nagyméretű volt. Benne azért térben viszonylag jól elkülönült a főzőhely és a lakótér. A tüzelőpadkás kemence az ajtó közelében kapott helyet, hogy a füst könnyebben eltávozhasson.

4 A tüzelőpadkán és a kemencében keletkező füst csak az ajtón — esetleg a felette levő füstnyíláson — és a tolódeszkával nyitható-zárható kis ablaknyílásokon keresztül távozha227