Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Régészet - Buócz Terézia: Ismeretlen római feliratos kő Ostffyasszonyfáról

На а 7. sorban nem ria, hanem rka áll, akkor a kiegészítés [a]rka(m) a curia helyett. Vagyis ebben az esetben pénztárt építtetett volna L. Caecillius Viator a libertusok collegiuma számára. Csakhogy éppúgy, mint az első variációban az -m elhagyása és a rövidítés furcsasága mellett még az is ellene szól, hogy az I nem lekopott К betű, hanem itt is, mint a felirat több helyén korábbi, lecsiszolt felirat nyoma látszik. A felirat második sorában az aug rövidítés után, valamint a harmadik sorban a Caecilius alatt szintén ennek a korábbi, lecsiszolt feliratnak a nyomát észleljük. Egy ritka görög szó latin átírásáfa a centé [te] ria-ra való kiegészítést azért kell elvetnünk, mert a mozaik adományozását általában a mozaikon kirakott felirattal szokták megörökíteni. A 6. sor végén a centé összetartozik. A cen után nincs interpunkció, de a te után sincs. A 7. sor elején lévő ria-val összekapcsolható és centenaria-ra egészíthető ki. Itt felvetődik az a gondolat, hogy a libertus vagyoni helyzetével és a patronusi örökjoggal összefüggő centenariatus cím elnyeréséről van szó.

7 A felszabadítás útján római polgárjogot nyert libertinus utáni törvényes öröklésrendje szükségképpen eltér a szabadonszületettek utáni öröklés rendjétől, hiszen a libertusnak — miután rabszolgaként született, s felszabadítása csak őt egymagát emelte ki a rabszolgák kategóriájából — sem felmenő, sem oldalrokonai nem lehettek a római jog értelmében. Ezek hiányát a római jog a patrónus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való beiktatásával pótolta. Á civiljog alapján az elhalt felszabadult (libertus defunctus) polgár volt. (civis libertinus) örököltek utána: a) az elhunyt felszabadult után maradt suus és teua (sui heredes) b) a felszabadító (patrónus) vagy ennek agnat rokonai c) a felszabadító nemzetsége (gentilis patroni). • A praetor bonorum possessio intestatit adott a) liberi b) legitimi (ezek a libertinus suusai), ezek híján a patrónus, illetőleg ennek agnatusai c) a eognati (a libertinus lemenői) részére d) a patrónus családja e) a libertinus túlélő házastársa (vir et uxor) f) felszabadító cognât rokonai részére. A lex Papia Poppaea (i. u. 9.) módosította a felszabadult örökösödést mégpedig a) ha a felszabadultnak hagyatéka megüti a 100 000 sesterciust (libertinus centenarius) és kevesebb gyermek maradt háromnál ezek mellett a felszabadító, esetleg fia gyermekrészt (virilis portio) kap. b) A felszabadítónőt (patrona) ha szabad születésű (ingenua patrona) és nincs három gyermeke, felényi (bonorum possessio partis dimidise) három vagy több gyermekkel (ius trium liberorum) egészen annyi illeti (virilis portié), mint a felszabadítót (patrónus). A patronat, ha ő maga is felszabadult nő (libertina patrona) három gyermek képesíti felerészre annyinak, amennyit a felszabadító örököl. A lex Papia Poppaea-t Justinianus módosította olyképpen, hogy a felszabadult után akiknek hagyatéka nem több, mint százezer sestercius, változatlanul hagyta a patronusi örökjogot. A százezres hagyatékban (centenarii), ha van az örökhagyó libertinusnak gyermeke csupán az örököl és vele nem osztozik a felszabadító vagy annak gyermeke. Ettől fogva a felszabadult utáni intestat örökösödésre első sorban az elhunyt felszabadultnak lemenője és pedig a gyermek mellett az előbb elhalt gyermektől származó unokák törzsenként (in stripez). Ha nincs a felmenőnek lemenője, akkor a felszabadító és lemenői, ha ezek se volnának a patrónus oldalrokonai.

8 Az Augustus császársága alatt keletkezett lex Papia Poppaea kiemeli már a libertinus centenariust, amelynél a patronust csak gyermeknek kijáró rész illeti meg, míg Justinianus novelláiban csupán a libertinus gyermeke örököl első170